Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
HALÁSZÓ SAS — általánosan — a Pandion haliaëtos halászneve. HALÁSZÓ víz — Miskolc;i Gáspái — az, melyben a hal él. HALÁSZRÚD — Kopácsi — 1. Vezér, Rohony, Rohoncz. HALÁSZSÓLYOM — Kres^nerics — Pandion haliaëtos. HALÁSZTÁBLA — Keszthely — egy fából faragott ponty, melynek oldalára a czéhmester ráragasztja az üzenetet — gyűlés, temetés, kivonulás — ; kézről-kézre járván, visszakerül a czéhmesterhez. HALÁSZTÁRS — Tihany — az egy halászbokorhoz tartozó legénység egymáshoz való viszonyát fejezi ki. HALÁSZTŰ — Komárom — 1. Hálótű és orr, nyelv, láb. HALÁSZSZÉK — Máramaros — egy vagy két bakon nyugvó, gerendákból készült palló, melyet a halász a partról a vízbe állít, hogy az ághegyhálónak megfelelő mélységű vizet érjen. Részei : a palló, a bak és a lesőbak, a melyre a háló rúdját megtámasztja. HALBÁBA — P. K. — Cobitis tamia L. Tis^a ; nyilván a vulvaalakú sebekre való czélzás, melyeket e hal pofa tüskéjével vág. HALBÁRKA — I. Bárka. HAI.BÓDÍTÓ — Kres^nerics — nyílván egy a székelység «méregfuvével», mely az Euphorbia palustris stb. = farkasfűtej ; másra használva : «czötkeny» — I. Czötkény. HALCSÍK — Cobitis fossilis L. Varbó (palócz) és Tószeg. HALCSÍK KOSÁR — Varbó, Ipoly mentén — I. Csíkkas (palócz). HALCSONT — Kresyierics — közhasználat szerint a német « Fischbein» értelmében, mely azonban nem haltól, hanem a czettől szár mazik. HAL CSONTJA, TÖVISKE — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — spina. HALDOBÓKA — Királyföldi — a «Köder» értelmében, I. Csali, Pélle. HALDOKTOR — Tata. — Tinea vulgaris Cuv. mint a ezompónak külön tulajdonságára vonatkozó név. A halászok t. i. azt hiszik, hogy ez a hal sok nyálkájával a halak sebeit bekeni s így meggyógyítja. HALEBÉD — Komárom — főkelléke a halászlé, melyhez ponty, harcsa és kecsege járul ; sok hagyma, paprika és kellő só a fűszer ; az edény, a melyben főzik, a bogrács, mely vörös rézből való s egészen sajátos alakú ; a jó főzőnek — mindig férfi — nagy becsülete, híre van s dolgát igen komolyan veszi. HALÉLÉS — Szeged — mindenféle horogra való, a « Köder» értelmében, I. Csali, Pelle. Eléskeszeg. HALÉI.Ő — Komárom — hálózacskó, a melybe — bárka nem létében — a fogott halakat a vízben tartják, hogy élve maradjanak. HALETETŐ — Kresyicrics — vivárium, a melyben az apróbb halat rendes etetéssel nevelték. HAL FARKA — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — cauda piscis. HAL FOGÓ HÁLÓ — Janua 1729. HALHAJA — Komárom — halpikkely. HAL HATAN VALÓ SERTE — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — pinna, pinnula ; nyilván a hátsörényúszó. HAL HEA — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — squama. HALHÉJ — Balaton — halpikkely. HAL HÉJ — Orbis pictus 1709. HALHELY — Balaton — a jégre rakott halak nyoma. Egy perben azt kellett eldönteni, vájjon a behalászók sok halat fogtak-e .mire a tanúk azt felelték, hogy a jegén sok h. volt látható ; jelölik ezt a lehullott pikkelyek s a nyálka, mely a jég felületét megváltoztatja. HALHÓLYAG — Kresyicrics — egy a vizahólyaggal. HALHUSZÁR — H. O. — Alburnus bipunctatus HECK. Székely-Keresztár. HALIHANY — Tápé — 1. Ihany; «rahanyja a a halat* — annyi mint fölfűzi. HAL IKRA — Újfalvi Szikszai xvi. sz. — óva piscium, polygranum. HALIVADÉK — Királyföldi — apró hal. HALÍVÁS — Királyföldi — párzsás. I. Fiasítani, ívni, Vívni, Fördés. HALJÁRÁS — Komárom — ha sok a hal, azt mondják «a halnak van járása*; ha kevés a hal: «a halnak nincs járása*. A fajokról is így ; Balaton-Füreden az a hely, a hol a
