Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
FELHALAZNI — Keszthely — a horogra apró halat tűzögetni ; I. Felférgelni. FELIBE HALÁSZNI — Balaton, őshalászat — mikor a gazda a legénységet a kifogott halak felével fizeti. FELIN, — Balaton — az öregháló felső, párás kötele, háló föle. FELINAS — Bodrogköz — az a halászlegény, a ki a pálhás inat húzza. FELINHÚZÓ — Karád — a jég alatt való halászatnál az a legény, a ki az ajtóléken kijövő háló párás inát húzza. FELJÁRNI A TŐRT — Keszthely — a régi czéhszabályban azt teszi : a fogásra kivetett szerszámot orozva végig vizsgálni s a fogott prédát elszedni. FELJÁRÓ ŐR — Bodrogköz — a téli vasas szák keresztőréhez kötött s a viz színét megütő fonal, melyhez a pedző van kötve ; a hal jelenlétének árúlója. FELKÖVELNI — H. O. — a hálót, fenékhorgot stb. a szükséges kősúlyokkal felszerelni.* FELPILLANTÓ KÜLLŐ, Gobio uranoscopus AG.* FELPÍSZTANI — Balaton-Füred — az odafagyott kötelet a czibék villásbotjával fölszabadítani. FELSŐ ÁLLKAPOCS — os maxillare superius.* FELSŐ ÍN, — az eresztőháió fölén, a melyre a jeles és többi póták reá vannak kötve.* FELSŐ KARCSONT — humerus.* FELSŐ NYAKSZIRTCSONT — os occiditale superius. FELSŐSERTE — Komárom — a ponty sörényének első, fogassertéje ; I. Bognár. FELSŐ SZEMCSONT — os supraorbitale.* FELSZÁLL - Ecsedi láp — a csík a láp fenekéről a víz színéig, hogy szelet foghasson. Erre az élettani sajátságra van fektetve a kassal való csíkfogás. FÉLSZÁR, — Komárom — hálófoltozásnál két kiszakadt szem egyesítése. FÉLSZÁRNYÚ — a kormányúszó mikor nem fecskefarkszerűen két egyforma félből való, mint pld. a vizánál ; a tudományos mesterszó «heterocerk».* FELSZEDNI A PIRITTYET — Kuthy — betakarítani. FELÜTI — Miskolczi Gáspár — a delfin a fejét a tengerből ; halra érti. FELVÁGÓ — Szolnok — nagyhorgos bot kötéllel ; a jég alatti halászatnál arra szolgál, a mire a Balatonnál a czibék, 1. azt ; különben apacshorog is, I. azt. FELVÉSNI A HALAT — Fáy-fclc szakácskönyv XVII-dikszázad—a 88-dik lapon a ezompófőzésnél mondja *vesd fel es ved ki az bel it » ; — tehát kihasítás értelmében. FENEKES — Szeged — fenékhoroggal halászó halász. FENEKES-CSÓNAK, a melylyel a fenékhoroggal halászó jár.* FENEKES HOROG — Balalon, Duna, Tisza — egyes horog, mely kővel sülyesztetik el ; vagy 20—40 méteres ín, melyen peklék segítségével 60—80—1^0 horog van megerősítve s kőhöz kötve, elsülyesztve. FENEKESZEG — H. O. — Aspius rapax L. Kis-Majtcny. FENÉKHAL — Duna mentén — azok a halak, a melyek leginkább a víz fenekén tartózkodnak, mint a csíkok, küllők stb. FENÉKHORGÁSZAT, a fenékhoroggal űzött halászat.* FENÉKHOROG — Komárom— I. fenekeshorog. FENÉKJÁRÓ KÜLLŐ, Gobio vulgáris Cuv.* FENÉKKÁVA, az, a mely a hálókon a feneket tartja, illetőleg feszíti.* FENÉKVARSA — Záhony — szárny nélkül való, a folyó fenekére sülyesztik s gilisztát raknak belé. Nem láttam. FENTŐ — Komárom — kősúlylyal ellátott ágasbogas fa, melylyel a halász a fenekes horgokat fölszedi ; illetőleg a víz fenekén keresi ; I. Katka. A T. Sz. tésztának s egyébnek is magyarázza. FÉNYESBOGÁR — Szegeden — vízibogár : Gyrinus natator, mely a víz színén kisebbnagyobb rajokban kavarog futkosva-úszik. Azt tartja a szegedi halász, hogy ha ez a bogár a part felé szaladoz, ez áradást jelent. FÉREGSZEDŐ DOBON — Komárom — hosszú pózna végére erősített, nyitott szájú és oldalú bödön, a melylyel a folyó iszapos fenekéről a harcsaférget szedik. FÉRGELNI — Tápé — a horgot csalókával fölszerelni ; 1. Felférgelni. FERTÁLY — Körös-Tarcsa, Balaton — huszonöt fontnyi rakásokba rakott és összekötött szárított hal. HERMAN O. A magyar halászat.
