Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
FAROSBÁRKA — Szolnok — kis bárka, a melyet a keczés a ladik után szokott kötni, hogy halászás közben a fogott halat élve elrakhassa. FAROSLEGÍNY — Bodrogköz — annak a dereglyének a kormányosa, a melyen a gyalom van. FARSZÁK — Székelyföld — I. Bokorháló. FARTŐKÉ — általánosan — a ladik hátulját alkotó erős fa, melyhez az oldalak és fenék erősítve vannak. FATTYASPARA, — Komárom — az, mely egy kitört para helyébe köttetik — tehát nincs fölfűzve. FATTYÚ-HERING — Mátyus után Grossinger — Alosa vulgaris TR. FATTYÚLAPTÁROS, Komárom — kisegítő laptáros, 1. Kurtulászni. FATTYÚÓLOM Szolnok — ha sebes a víz, jobban súlyozzák az öregháló inát s ezt a rendesnél több ólmot mondják «fattyú»nak. FECSKEFARKÚ — Máramaros, Visk Alburnus bipunctatus HECK. FEDELEK — Tóth Pál, BONNET fordításában — a suboperculum értelmében. FEDÉLKÖTŐ, a csíkputtony fedelének lekötésére való.* FEHÉRHAL — Komárom — keszeg, paducz stb.: «csak fehérhalat fogtunk* azaz: csekély értékű, szálkás halat. FEHÉRHÚSÚ CSUKA •-- Galeottinát — nyilván a süllő, Lucioperca Sandra. FEHÉRKÉS MARÉNA — Szirmay Andr. — Coregonus albula L. a magyar vizekre csak ráfogva. FEHÉRSZÁRNYÚ KESZEG — P. K. - Abramis sp. Velencééi tó. FEJ — Komáromban a szák keretének felső része ; lásd Hajtovány ; a vejszéknél — Keszthely, Hegykő, Dobrony, Latoréba — az a rész, a melyben a hal megfogódzik, így : «vejsze feje, kürtő feje, lésza feje.» FEJELÉS (háló) — általánosan valamely hálónál oly igazítás, mely az egészre kiteried s némely részeket egészen felújít. FEJÉR KESZEG — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — Alburnus. Ugyanígy az Orbis pictus 1708-iki kiadásában. FEJÉRKESZEG — P. K. — Alburnus luadus Heek. — Körös (Szarvas táján). FEJÉRRE — H. O. — olvasott embereknél meglehetősen elterjedve : Alburnus lucidus HECK. FEJÉR KESZEG — Janua 1729 — Alburnus in genere. FEJES DOMOLYKÓ, Squalius dobula L.* FEJESHAL — Grossinger— Squalius dobula L. FEJES PONTY Szirmay Andr. -- Squalius dobula L. FEJKARÓ, a Fertő-vejszénél, I. Kürtőkaró.* FEJKŐ Komárom — az a kő, a melylyel a fenékhorgot elsülyesztik. FEJLÁNCZ — Szeged — az a láncz, a melylyel az állóbárka macskáját a sárkányhoz kötik. FEJMADZAG — Komárom az, a mely a fenékhorog csíptetőjére van kötve s a melynél fogva a horgot viszik vagy fölakasztják. FEJNI — Bodrogköz, jég alatt való halászat — a kijáró kötelet kifejik a lékből, azaz : a jobb és bal kézzel fölváltva kihúzgálják : a tehénfejésre emlékeztet; Balaton-Füreden a hálóról is ; Keszthelyen egyértelmű a tihanyi *fágyni» szóval. FEJSZÉS LEGÉNY — Bodrogköz — a jégalatti halászatnál, I. Jegellő. FEKETE FARKÚ HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — Melanurus, sepia ; itt nyilván belejátszott a német « Tintenfisch» mi tudvalevőleg a Sepia officinalis ; nem hal. FELADNI MAGÁT — Keszthely — a pontyról : • mikor a mély vízből feladja magát* — ekkor szigonyozzák. FELEHÁLÓ — Keszthely — a háló szárnyának felehossza, I. Beérkezik, Összevárni. FELEKEZET -- Balaton, őshalászat — I. Bokor. Miskolczi "Vadkertjében* a faj értelmében használva. FELEPÁLHA, 1. Felepóta.* FELEPŐTA — Keszthely — nagyobb gyékényúszó, mely a háló szárnyának felehosszát jelezi ; v. ö. Túzsér. FELES — Karád — I. Kötélfejő. FELESHAL B. Szabó Dávid — sok hal értelmében. FELFÉRGEI.NI — Tápé — a horgot, azaz : gilisztával, lótetűvel halfogásra felszerelni.
