Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
atoll* vagy «Íj//»-nak nevezi, mert úgy áll a nyélhez, mint a toll a szárához ; tehát a toll, tal, talu révén lett az evedzőből Dal, Dali, Dalladzó, Dalladzani ; de Dali, Dalladzó leginkább az a nagy evedző, a mely gúzsba vagy szögbe beakasztható s a melyet «huznak». DAL-EVEDZŐ — B. S^abö Dávid — I. Dal. DAL-GÚZS — B. S^abó Dávid — a Dallal vonatkozásba téve. Helyesen az a vessző vagy kötélgúzs, a melybe a nagy evezőt beakasztják. DALI — Kopácsi — a gúzsba vagy húzószegbe akasztható nagy evező, I. Dal. DALLADZANI —Tisza mentén — gúzsba akasztott nagy evedzővel a hajót húzni ; 1. Dal. DALLADZÓ — Szeged — beakasztha:ó evező, a nagy halászhajóhoz tartozik, innen : dalladzani = a dalladzó evedzővel evedzni ; I. Dal. DÁRDASZIGONY, az egyágú szigony.* DARUGÉM — Hegykő — Ardea cinerea ; halászó madárnak halász elnevezése. DELPHIN HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — delphin ; az akkori fölfogás szerint hal. DEREGLYE — Balaton — nagy halászhajó. melynek padolatján az öregháló helyeztetik el ; ezen van a csiga is, a melylyel sik vizén a hálót fölszedik. A halászatot vezető kormányosa dereglyén foglal helyet. Mélyen járó, éles orrú, keskeny farú, öblös derekú hajó ; nem népies. DERÉK — általánosan — a vízi járóművek közepe (van orra, dereka, fara) ; tavaknál, ha hosszában elnyúlok hasonlóképen (van feje, dereka, feneke); a folyókon az a rész, mely két meghalászható pont közé esik. Különben a rúdról, evedzőről, hálótűről is mondják, ha hosszaközepén törik el : «derékon tört el». Tavakról azonban a tó háta is. DERÉKKÁVA. a hálókon az, a mely a középre esik.* DERÉKLÁNCZ az a láncz, a melyre a vizahorgok lánczolva vannak s a melylyel a folyót átkötik.* DERÉK ÖBLE — Miskotc-i Gáspár—a halnál, legnagyobb vastagsága, terjedelme ; leginkább a szélességre értve. DERÉKON HÚZÓK PADJA — Balaton — a dereglyén az orr felöli két pad, egy-egy legény számára. DEVERKESEGI — Bloch - I. Dévérkeszeg. DÉVER KESZEG. Abramis Brama LIN.* DÉVÉRKESZEG — K. — Abramis Brama L.. Dana. Tis^a mentén igen következetesen alkalmazva. Széles, de vékony alakjáról szól a hasonlat : oldalt = keszegoldalt kibújni ; hátának íves voltáról van véve pld.: a zátonyoknak «keszeg haïra» való felmosása. GAi.GÓczi-nal (1622) megvan. DÉVÉRT-KESZEGI — Göcsej; 1. Dévérkeszeg. DEWERKESSEGI — Marsilius - 1. Dévérkeszeg. DIBBANCS — Eger — Perca fluviatilis L. DISZNÓHAL — Acerina ccrnua L. Erdővidék. Olt vize. DISZNÓ HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — az ebhallal együtt canis marinus ; alkalmasint a Phocama communis nevű czet. DOB — Kis-Majtény — a nagy hálóvarsánál a vörcsökön túl való test. DOBÁNCS — H. O. — Leuciscus virgo HECK. Erdélyi résnek. BIELZ és HECKEL a Squalius dobula fajra alkalmazzák. DOBBANTÓ — Bodrogköz — 1. Ághegyháló. DOBÁR — Leuciscus virgo HECK. Bodrogkö;. DOBCSONT — os tympanicum.* DÓBER — H. O. — Perca fiuviatilis L. Berettyó-Újfalu ; de itt a Sigér nevet is ismerik s némely halász a Dóber alatt az Acerina cernuát érti. DOBJA — Körös mentén — a halász a szigonyt. DOBÓHÁLÓ — Simontornya — 1. Vető-, Pendely-, Pöndörháló. DOBOKA — Alburnus lucidus — Balaton, • feldobálja magáu. DOBONTATÓ — Török-Becse — I. Bokorháló. DOBVARSA — Doros^ló — Bácsmegye — 1. Kárászvarsa. DOMOLYKÓ — K. — P. K. — H. O. — Sí]ualius dobula BON. Néha a Leuciscus rutilusra is alkalmazzák. DOMOLYKÓ — Squalius, I. Fejes Domolykó, Nyúl-Domolykó.* DOMORKŐ — H. O. — I. Domolykó. PinnveJ. Győr mellett. DORONGOLÁS, a csukának doronggal való ütése, még pedig vékony jégkérgen át.*
