Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

fedeles, urnaalakú, a háton hordozható puttony ; gyékényből való. CSÍKSZŰRŐ — Börvely — kis, ritkafonású, füles vesszőkosár, a melylyel a csíkot a csíktartóból v. hordóból kimerítgetik ; egyszersmind mérték, k. b. i liter. CSÍKTÖK — Börvely, Kis-Majtény — a Cucurbita lagenaria L. körtve alakú fajtája ; kitűnő csíkszállító edény, kasornyába foglalva. CSÍKVARSA — Doros^ló, Bácsmegye. I. Csíkkas. CSÍKVEREM — Tyúkod, Ecsedi láp — ölnyi hosszú verem az udvaron, melyet vízzel megtöltenék s a melyben a fogott csíkot felgyűjtik. CSILLAGOS TOK — P. K. — Acipenser stcllatus PALL. Eredete nincs. CSILLAGTOKOK — Helopcs, mint csoport.* CSIVÁLNI — Komárom — egy evedzővel kormányozva evedzeni, 1. Csíkló. CSOMBÓK — Bodrogköz — 1. Halászcsatt. CSÓNAK — K. — kisebb vízijárómű. MIKLOSICH szerint a szláv clunu. CSONTOS HALAK — Teleostei, mint rend.* CSÓNYIK — Szeged — egy szálfából vájt lélekvesztő. CSÓNYIKBÁRKA — Budapest— kisebb haltartóbárka. CSŐNYIKKARÓ — Szeged — a píczésektől használt lélekvesztő kikötésére szolgáló karó, mely a lélekvesztőben van elhelyezve, hogy a halász akárhol beverhesse. CSORBA PART — Sajó mentén — a hol régi omlások miatt a part nagy darabon beszakadt, tehát könyökösen beszökik. CSORGÓ — Bódva — a Bódva sok helyen igen lassú folyású, szinte tószerűen álló ; a hol esése van, siet s ha ilyen helyen a víz csak térdig érő, akkor csorgó. Itt űzik a szigonyozást. CSORPÁK — Máramaros, Visk — aprószemű Ághegyháló. Szláv eredetű szó: Cerpak = merítő. CSÓVA egy marok szalma, a melyet a Bódva menti szigonyos meggyújt, hogy világítson.* CSÖBÖRHAL — Tata — az az apróbb hal, melyet nem darabonként számlálnak, hanem csak csöbörben mérnek. CSÖK — Tápé — a keczézésnél a csökbe akasztja a halász a keczetartó kötelet ; a csök a csónak belső oldalába illesztett kurta czövek ; 1. Csőszszög, Czibak. Ugyan ebbe akasztják a billcgháló (viliik, viliing) tőkéjét is. CSÖNTÖRGÉS PART — Székelyföld — gyökeres, gazos, málló part. Halas víz. CSŐSZÍVLEK — Leptocardii.* CSŐSZSZÖG — S-olnok — 1. Csök, Czibak. Csúcs — Kopácsi — az egyszárnyú, öt hagyású varsának a második vörcsöke. CSUHÉ — Baja — 1. Ághegyháló. CSUHI — Alduna — I. Ághegyháló. CSUHI — Sarad — 1. Sisak. CSUKA — Esox, 1. Köz-Csuka.* CSUKA — K. — Esox Lucius L. GALGÓczi-nál (1622) megvan ; közös tőből a tót «Stuka»val. MiKLosiCH-nál is. CSUKA — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — lucius, lupus. Megvan az Orbis pictus 1708-dik kiadásában is. CSUKA — Janua 1729 — Esox lucius L. CSUKAFÉLÉK — Esocini, mint család.* CSUKAHOROG — Keszthely — nagyobb fajta : a horog ina 50—40 öles. A velenczei tavon egyes a horog, patonyja rézdrótból való, hogy a csuka el ne rághassa. CSUKAVARSA, — Doros^ló (Bácska) — fűzfavesszőből, két tölcsérszerú bejáróval, mely kivehető. CSUKLÓCSONT — os articulare.* CSUPASZPONTY — P. K. — Cyprinus Carpio L. Teljesen pénzek nélkül való, az Agassi^ Cyprinus carpio nudus seu alepidotus fajtája. Tatai tó. CSUTAK — Balaton — czirokból kötve, a felhasgatott halak mosására való, 1. Tucsak. CSÜGGESZTŐ — Hegykő— az övön két rövid, a végén csombókos kötéldarab, a melylyel a háló kötelét fogják ; az öv tüszőszerű, bőrből való, rendeltetés szerint hám, mely a húzást könnyíti. CZÉDULAKESZEG — Balaton — Blicca argyroleuca HECK. juv. a test laposságáról így. CZEGE — az erdélyi Mezőségen falu, a hasonló tó fejénél ; nyilván egy a czége, zeege stb. szóval ; I. Czége. CZÉG (Kis) — falu az erdélyi Mezőségen — I. Czége. CZÉG (Nagy), falu az erdélyi Mezőségen,