Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A magyar édesvizekben élő halak rendszeres átnézése - A fajok leírása

gondolom a máramarosi magyarok között akad közhalász, a ki nemcsak horgászsza, hanem ősi soron mesterséges legyet is köt a horgára. A sebes pisztráng első dicsőítője AUSONIUS latin költő volt, ki öt szóval jól írja le a pisztrángot : « Purpureisque Salar stellatus tergora guttis. » E halnak ma nemcsak külön irodalma, hanem virágzó ipara, sőt még ennél is több, erkölcsi jelentősége van — elég baj, hogy nem a magyarság földjén. De lássuk előbb életmódját. A sebes pisztráng a havasi vidéken körülbelől 2500 méter magasságig nyomul, tehát a természet szűz öléből fakadó tiszta víznek legelső hala; a hideg, tiszta, csörtető patakban űzi páratlan ügyességgel azt az igazi pisztráng mesterséget, mely csak a legtökéletesebb úszással végezhető ; űzi víz fölött és víz alatt : kiszökik a habból, hogy a fölötte röpkedő rovart elfogja, s mint a nyíl, úgy iramodik a siető vízzel tovaúszó préda után ; a lesésnek nagy mestere ; még sebes folyásban is megáll, alig billentve farkával, csak csavaros játékot űzve úszóinak engedékeny lapjával ; a mit megragad, az meg van ragadva, azt hátrafelé meredő fogzata ki nem engedi többé. A legravaszabb és legóvatosabb hal, mely kiismeri az embert, annak horgát, ezer furfangját, úgy, hogy a « természet büszke urát» rendszeres harczra készti és ekkor is sokszor megveri. Neki a vízzel szemben semmi sem lehetetlen ; mikor a szerelem erőt vesz rajta, minden akadályt megostromol, hogy arra a sekély, kavicsos helyre juthasson, a hol ivadékának jó dolga lesz. Ráveti magát a malom kerekére, felszárnyal — ez máskép nem is nevezhető — 4—6 méter magas zuhatagok vízsugarán ; százszor esik vissza, de újra megkísérti. Szóval ügyes, nemes hal, mely méltó arra, hogy az embernek egész becsvágyát kiszólítsa, — hozzá pedig még kitűnő jóízű, szálka nélkül való is. Ezek a tulajdonságok adták meg e halnak az igazán művelt nemzetek társadalmában az erkölcsi jelentőséget s ezen a soron keletkezett egy bámulatosan kimívelt ipar is. Az erkölcsi oldal képe az angol horgász, az ipari oldalé az angol horog. Mind a kettő nem mai eredetű ; valóságos fejlődés eredménye. A horgászatot, mint angol emberhez illő nemesítő időtöltést, WALTON IZSÁK és társa COTTON KÁROLY teremtették meg a XVII-ik században. Anglia legelőkelőbb szellemei hódoltak és hódolnak ma is ennek a testedző és a lelket