Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal és a tudomány

állatok rendszerében, még pedig a fejlődés alapján s megtudhatjuk alább azt is, hogy a magyar vizekben élő, eddig felkutatott halak szervezeti tulajdonságaik szerint melyik csoportba tartoznak. Az igaz, hogy a fejlődés családfájának nem egy ága még ma is vitás; de az nem zavarhat meg, ha elgondoljuk, hogy a valódi, rendszeres kutatás még alig száz éves, hogy sikere sok mindentől függő, hogy nem is törekszik az utolsó szó kimondására, hanem csak a több és több tudásra, több világosságra. És elvégre bármily ingatag legyen is az az alap, a melyet a föld rétegzetei eddig nyújtottak, a halak tekintetében a fejlődés sorozatát a mai élet maga is nyújtja felénk. Mert hiszen ma is ott eviczkél a tengerpart fövényében PALLAS kezdetleges kopjahala, havasaink csevegő patakjában az ingola; a czápák és ráják ma is hasítják a tenger vizét, míg a tokhalak seregei tengerből folyóba vándorolva, megszántják kacsaorrukkal szőke Duna, szőke Tisza árját. Ez, a szervezet álláspontjáról tekintve, valóságos fejlődési sorozat a tökéletlenből a tökéletesebb felé, mely utóbbit a csontoshalak változatos alaksoraiban szemlélhetjük. Végül pedig Ausztrália, az Amazon és a Senegal sokban ma is titokzatos tájain még most is túrja az iszapot a gőtehalak csodás családja, mely úgy jelenik meg a búvárkodó ember szeme előtt, mintha a természet ama hatalma, mely réteget rétegre halmozva, egész életsorozatokat temetett az anyaföld méhébe, ezeket jókedvében kifelejtette volna az enyészetből. Vonjuk ki tehát a magyar édes vizekben élő halakra tartozó tanulságot, mely a következő: Vannak V Csontos halaink — Teleostei. 4. Vértes halaink — Ganoidei. 2. Szájtátó vagy körszájú halaink — Cyclostomi. Nincsenek : I. Csőszívű halaink — Leptocardii. 3. Oshalaink — Selachii. 6. Gőtehalaink — Dipnoi. A sorszámok szerint s akként állítva össze e sorozatot, hogy a legtökéletlenebb alak legalulra jőve a legkisebb számot kapja s így i-től 6-ig építve, kikapjuk a fejlődés haladását, mely a csőszívűektől indulva, a gőtehalaknál végződik.