Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A magyar édesvizekben élő halak rendszeres átnézése - A fajok leírása

Sugára ta : HS 2/7, AS 2/5 stb. — OP 40—42. FA 4'/

3

—

4V4» a kormányúszóval együtt. A test nyúlánk alacsony, hengeres; a fej az előbbi fajéhoz képest nyújtottabb; a szemek nagyon közelednek egymáshoz s határozottan fölfelé is pillantok ; a homlokközcsak körülbelől szemátmérőnyi, a bajusz sugár s oly hosszú, hogy hátrahajtva a szilványrést éri. A hátsörényúszó kissé a test első felére esik s a hasúszószárnyakkal egy vonalban kezdődik. Szín szerint legtöbbször tarka, kivévén az úszósörényeket és szárnyakat ; az oldalvonalnak megfelelően egy ezüstös szalag vonul ; fölötte és alatta, úgy a háton is sok barnás folt és pont ; néha a hátsörényúszó felemagasságában egy pontsor látható. Ivik : májusban és júniusban. Fogása : egészen véletlen. A mióta a szobákban a haltartók divatoznak, a halkereskedők más apróság között sokszor tartják e kis halat is. A felpillantó küllő igen kedves, eleven halacska, mely kevésbbé fenékre lapuló, mint fajrokona, a fenékjáró küllő, de fogságban is a fenék táján, a kavicsokhoz alkalmazkodva úszkál ; apró vízi állatokkal él. Elterjedése. Sem HECKEL, sem PETÉNYI nem említi magyar vizekből ; én a Dunából, a Rákospatakból és az Ördögárokból ismerem, honnan eredetileg KRIESCH ismertette. A SZIVÁRVÁNYOS ÖKLE. Rhodeus amarus, AGASSIZ. IV tábla, 13. Főjegyei : kis hal ; lapított test ; az oldalvonalnak csak a kezdete van meg s a szilványfedeléktől számítva legfeljebb 5—6 pénzre terjed. Sugárzata: HS 3/9-—10; HO i/io; HA 2/6; AS 3/9. • OP 34-—38; FA 4

r

/

2

—5, kormányúszó nélkül. Ez a kis hal beválik átmeneti alaknak, egyfelől a ponty és kárász, másfelől a tulajdonképeni keszegek között. A test magassága körülbelül csak háromszor fordul meg a hosszúságban; a fej arányos, olyan hosszú a milyen magas; a szem aránylag nagy; szája kicsiny,