Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal és a tudomány

nem végződik koponyában s a felette levő ideg nem duzzad az agynak bármily kezdetleges formájává, hanem végig megtartja a hát táján mutatkozó vastagságot. A hegyesebb, farknak vehető részben a gerinczhúr a vége felé mindinkább vékonyodik s végűi a farkrész csúcsába enyészik. De a koponyának s az agyvelőnek a helye mégis legalább jelezve van, mert a gerinczhúr vastagabb végződése táján egy pont sötétlik (Í), mely a szem csírájának, éretlen kezdetének vehető. Ugyané tájon, aláfelé, egy nyílás van, mely megfelel a szájnak s szélén pillaszerűen rojtos (s%). A hasfélen, közelebb a farkvéghez mint a szájhoz, egy köldökszerű haslikacs van (hl) ; e közt s a fark hegye közt körülbelől középen nyílik a hugygyó, még pedig kissé féloldalt (/?). A hideg, szín nélkül való vérnek keringése a legegyszerűbb. é g u 284. ábra. A kópjahal, kissé nagyítva. Megkülönböztethető szíve nincs; a has felőli részen a szilványüreg (s^i) alatt egy csőszerű ér van, mely lüktet [ér) s megfelel a tökéletesebb gerinczesek szívének; ez a csőszerű s a szívnek kezdetleges, ős alakja a száj felé eső tájon felfelé kanyarodik s itt körülfogja a test első üregét, s a gerinczhúr alatt mint fő-ér (aorta, ó) fut végig. A csőszerű, minden rekesztés, billentyű nélkül való szív helyzete, mint az állatnak a gerinczhúr után legjellemzőbb jegye, szerezte a kopjahalnak a rendszerben a helyet s az állatrendek sorában a nevet, mely «

Leptocardii», azaz: «Csoszivûek». De haladjunk tovább. A szilványüregen túl egy más üreg következik, mely gyomornak vehető; ez előrefelé vakbélszerűen alakúi, míg hátrafelé lassankint végbél lesz belőle, mely a hugygyón nyílik \gy). A gerinczhúr fölött vonul a főideg, mely elől a szempontban végződik s melynek csak két első elágazása halad párosan és egyformán