Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal és a tudomány

nyugtatója annak, a kinek mindenáron kiinduló pont kell s a kinek nincs meg az a szellemi ereje, hozzá bátorsága, hogy elfogultság nél­kül megítélhesse: de nem lehet megnyugtatója annak, a ki a valót, a megdönthetetlen igazságot keresi s épen ezért csak elérendő czélt lát abban, a mit az a másik már a kiindulás pontjául választott és meg­nyúgovással elismert. A könyvnek ez a része ezért nem a föltevést, hanem a rendszeres kutatás során szerzett tapasztalati tudást választotta alapjául. Forduljunk immáron e rész tulajdonképeni tárgyához, a halakhoz. Vegyük azokat egész általánosságban úgy a köz- valamint a tudomá­nyos fölfogás szerint is. A közfelfogás mindenkoron arra hajlandó, hogy bizonyos össze­tartozó csoportokból egy alakot kiragad s a szerint alkotja meg fogal­mait. Az emlős képe szőrös bőrrel, négy lábon járva, a madáré tolla­sán és röpülve, a halé halpénzekkel borítva és úszva áll képzelete előtt. A közfelfogás a halat a vízben élő, oldalt lapított, hosszúkás, hal­pénzzel borított, különböző úszószárnyakkal bíró, többé-kevésbbé szálkás húsú, jobb-rosszabb táplálékot szolgáltató, ikrás, tejes, puk­kantós, síkos állatnak ismeri. Elmondhatjuk, hogy evvel a fogalom­mal milliók érik be; sőt hogy egész életökön által távol marad tőlük az alaposabb tudásnak a vágya. Hozzátehetjük azt is, hogy ez a fel­fogás s az avval való beérés készségesen megnyugszik MÓZSES kiin­dulásában, sőt erre reá is szorul. Az elfogultság nélkül való kutatás, mely LINNÉ tanításából kelt ki, mely a tudás vágyától égő. lelkes búvárok seregeit viszi, ragadja a föld déli sarkától az északi sarkig, sokszor nyomorba, ezer vesze­delembe, nem egyszer az enyészetbe ; mely ekként a tudásnak igazi hőseit teremti meg: ez a kutatás más, valóban bámulatos színben látja a halnak ezernyi ezer alakzatait az anyatermészet tüneményeinek soro­zataiban ; azokban is, a melyek rég letűntek s csak a földkéreg réteg­zeteibe vannak bevésve ; azokban is, a melyek a kutató ember szeme előtt élve nyilatkoznak. A halnak mai képe páros vonalban haladó kutatásnak a szü­leménye. Az egyik ág, az őslényekkel foglalkozva, kérdést intéz a föld rétegeihez, kutatva bennök a rég kihalt alakok maradványait; a másik ág a ma is élő alakokat keresi föl tengerekben, tavakban, mo-

Next

/
Thumbnails
Contents