Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

MAGVAR HALÁSZ ÉLET. ópítmónyesek hasonló szerszámjával egy rangban áll ; és hever ottan még a kuttyogató, buttyogató vagy puttyogató is « csikóláb » formára kifaragva; s bár milyen legyen az ő egyszerűsége, a halászfurfangok között mégis ezt illeti meg a legelső hely. Ez a szerszám rendesen ott van a lélekvesztőben ; a többi alkalmi ú. m. a kuszakecze csontos inával, a hosszukecze farkakövével, a marázsaháló, kerítő-, mét-, gyérháló, a szárnyasvarsa, a pícze és a tapogató. Es igaz, még egy! Mikor az a fenekes Szeged néhai várhelyén kiköt s kirakodik halával, odaveti ködmönét a tat mögé s a ködmön estében hangot csal ki a czók-mókból: a « pörgettyű*) szólal meg, eszünkbe juttatva a kolomp szava után induló nyájat. Kuttyogató halász. Tisza. Hát vájjon mit keres az a kolomp halászember szerszámja közt? Mikor a fenékhorgot elvetette, kikarózza a partra s a hajlékony kan') hegyébe köti a kis kolompot vagyis halásznyelven « pörgettyűt" ; s mikor a harcsa a horgon rajtavesztett, bizony rángatja az inat, az ín a karót, a karó a pörgettyűt — a pörgettyű szava pedig a halászt, ki ott hasal a part füvében, bízva abba, a mit a mai világ koczamagyarsága «önjelzonek» nevezne. A horoggal járó kishalász a legjobb harcsahalász ; — derék harcsát fogni, az neki szenvedélye; s ezért alig is lesi a nyári áradás jelentkezését, hogy a kuttyogatóval vízre szállhasson. A halászás e módjában rejlik a halászmesterség andalító eleme.