Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

uramnak ezen pecsétes levelet. Továbbá teszek én oly bizonyságot, minekelőtte ide érkeztem, hogy ezen Usály Péter uram Eö Felsége szükségére Bécsbe az guttai és naszádi stégjéről hat vizát küldött volt. Actum in Gutta decima noná Novembris anno [<68. Németh János komáromi udvarbíró. » A bizonyságlevél szövegebői az tűnik ki. hogy a császárnak a harmada jutott. Fölötte érdekes a « szegje* szó, melyet Szinnyey József, az okirat első közlője «szeglet»-nek hajlandó magyarázni, a mely azonban nem egyéb, mint czólöpökből alkotott vizafogó s teljesen egyértelmű a mai czége s a régi zege, zegye stb. szavakkal, a hova a czege és csege is tartozik, a mint ez már többszörösen ki van mutatva. Ebből az okiratból nem tűnik ki, hogy jó Usály Péter uram elvett viza-halaiért kapott volna valami díjat s úgy látszik, hogy már akkor is nagyban dívott a nagy fáradozásnak oklevelekkel vak) megjutalmazása; de legyen meg az igazságnak a maga része: az udvar vette is a vizát. Igy ifj. Réső-Ensel i. h. okiratokat közöl ugyancsak a XVl-dik századból, így 1578-ból, a melyek a Guta és Naszvad czégéiben fogott vizák mennyiségéről s hovafordításáról szólnak a következő czím alatt: «Captura Usonum in Guta (gwta) et Naszwadh, anno 15 j8». Ebben az esztendőben november 19-kétől deczember 4-ig nem kevesebb mint 140 vizát fogtak; legtöbbet, huszonöt darabot, november 20-án. A viza mellett szerepel egy más hal is, a dorix, mely ritkább és drágább is volt s szerintem a sőreg, a németség « Donaulorelle»-je,azaz • dunai pisztráng»-ja lehetett,melynek ékessége vetekedik húsának jóságával. A mondott okiratok szerint kifogott vizákból 5 ] darab vándorolt Bécsbe az udvar konyhájára; fizettetett pedig darabja egyremásra hat forintjával. Ugyanezekből jutott Thurzó Szaniszlónak 2 darab, mely huszonhét forintot hozott a pénzes zacskóba. Nagy pénz volt az akkoron. Az i 592-dik évi úrbérből kivehető, hogy a győri- és vágdunai vizekben fogott halaknak negyedrészét a komáromi halászok a királynak tartoztak adni. Az úgynevezett «bárkás halász*>k», kik alkalma-