Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

I. Történeti rész - II. A magyar halászat múltja

rokonságánál fogva, zavarra szolgáltat okot, a mint ezt már az idézet is bizonyítja, hol a zegével együtt láthatjuk. A » lac una » latin szó; közönséges értelemben pocsolyát, kis tócsát, átvitt értelemben mélységet is jelent. A magyarság mocsárhalászatában a mocsár kisebb-nagyobb nyílt helyei, s ott, a hol lápos a mocsár, az ingó lápon a mesterségesen kitisztított nyílt helyek is — így Beregben, a Szernye mocsárvilágában — vés;* nevet viselnek. Ezek minden tekintetben megfelelnek a latin mestersző közönséges és átvitt értelmének, tehát valóságos lacunák, a melyeket sem a vejszével, sem a zeygével összetéveszteni nem szabad s így ott, a hol az okirat lacunáról szól, a mocsárhalászat vésze értendő; annyival is inkább, mert kétségtelen, hogy az e nemű halászat is adomány tárgyát képezte. De a vés; még más tekintetben is érdekes, mert kiválóan jellemzi a magyarember észjárását, mely mindig analógiára hajlik. A természetes vész már maga is fogsága a halnak, mert nem engedi meg a szabad vonulást. A hal áradáskor kerül belé, s apadáskor bennreked. Úgy látszik, innen van az, hogy Kornádi körül a vejsze fejét, a hol t. i. a hal fogva van, vesz-nek mondja a halász ; de kapcsolatos evvel a vészlés is, mely a Bodrogköz halászainál dívik s a folyó bizonyos részének elzárását jelenti. Az eljárás a következő: Tisza-mentén, Duna-mentén kivált mellékágakban sokszor úgy zárják el a halat, hogy az ág mind a két végét hálókkal rekesztik el ; ezek a hálók az or- vagy rács-hálók ; a Bodrogközön ugyané czélra nem hálót, hanem sövényszerű vessző-fonásokat használnak, melyeknek halászmesterszóval kifejezett nevök a « vés;lés ». Ez a minden oldalról való mesterséges elzárás hasonlít a természetes úton keletkezett elzáráshoz; a «vész» itt a menekülés lehetetlenségével kapcsolatos és mindenesetre közelebb áll a «dogrés; »-hez, mint a vesszőből fonott alkotmányhoz, azért, mert vesszőből vak'); tehát közelebb a halak vesztéhez is, mint vesszőből készült fogószerszám anyagához. * MOLNÁR ALBERT-nél «Ws^» = Sagena, locus sagenarum. tévedésen alapúi, mert a hálóhelyet «Teritő»-nek nevezik. HERMAN O. A magyar halászat. 6