Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

mert elcsábítja a virágházak mesterségesen nagyranevelt, külszines de meddő ritkasága; holott az a vadvirág szerény, — szálanként egy kis semmiség; de bokrétába kötve, üditő illat forrása. A mit e könyvben összefoglaltam, az magyar földben termett útszéli virágok szerény bokrétája: illata a nyelv, színe az ősfoglalkozás. Önnek ajánlom emlékül azokra az esti órákra, a melyek oly gyakran bolyongva találtak kettőnket s tanúi voltak annak, a mit anyanyelvünk szent ügyében tervezgettünk. Fogadja a felajánlást szívesen attól, ki igazán váltig hive és tisztelője Herman Ottó.