Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

Mi legyen már most az igazi horgász kátéja? Igazi horgász csak az lehet, a ki valóban szereti a természetet. Ki arra törekszik, hogy megértse életének tüneményeit. Ki teste, lelke erejét a természettel való benső viszonyból meríti. Miben gyökerezik ez a benső viszony? Legelőbb is a szabad természet tüneményeinek komoly méltatásában. Ismernie kell a víz tulajdonságát, ennek a hal életéhez való viszonyát; nemcsak általánosságban, hanem fajról-fajra. Ismernie kell a víz sodrát, forgóit, örvényeit, göbéit, sugáit és lengjeit, ezeknek a hal életéhez való viszonyát; a partoknak ezekre való befolyását. Meg kell barátkoznia a part növényzetével, a rajta élő rovarok életével, kifejlődésével, mert a hal sokszorosan ezekkel táplálkozik. Föl kell ismernie magának a víznek rovaréletét, úgy azt a szakát is, a melyet a vizén kívül, valamint azt is, a melyet a vízben tölt el. A midőn ezekkel alaposan megismerkedett, megszűnt előtte a természet némasága: minden kavics, minden fűszál, a rajta ülő kis rovar, ennek álczája, mint jó ismerősét szólítja meg s ő mint jó ismerős köszön vissza. Meg kell ismerkednie a halászó vidrával, a halászó sassal, a patak legragyogóbb ékességével : a jégmadárral, a fürge, fehérmellű vízirigóval ; a vidranyesttel ; folyamok mentén és tóságokon a begázoló és úszómadarak változatos alakjaival, szóval mind avval, a mi életével a vízhez van kötve, tehát a hallal is viszonyban áll. A midőn ezekkel megismerkedett, minden lépten-nyomon érthető szóval köszönti a levegőég, a partszélek és a víztükör fölséges állatélete. Tudnia kell az évszakok viszonyát úgy a vízhez, mint állatéletéhez; sőt tudnia kell az éj és napszakának ezekhez való viszonyát is. És mindebben a könyv csak vezető fonala; a valódi oktató a természet maga legyen ; mert a midőn a legjobb könyv is csak egy adott viszony alapján szól, addig az élő természet tüneményei az egyes pontok viszonyaihoz képest ezerszeresen módosulnak s épen e változatosság felismerése az, a mely az emberi értelmet a legmagasabb fokra emeli, mert önállóvá teszi.