Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

az utolsó nagy zsákmányt ejt, mert a halnak « járása van» s két tanyavetés közben is érkezhet. Látjuk azt is, hogy a sorrend külső jelhez volt kötve: a tanyát vető halász feltűzte az őrfát lárboczotl, s a midőn a tanyát végig húzta, hálóját beszedte, letette az őrfát s ekkor következett a másik. A remeklés, melyhez a mester czím és jog elnyerése volt kötve, úgylátszik, mindig egy 90 öles vizahálónak teljes, hibátlan elkészítéséből állott. A czéhek mindig bejelentették a hatóságnak a remekeket, a melyekben megállapodtak s a halászok utolsó bejelentése (1830) a vizahálóra vonatkozik. Ez a háló nem volt halászfonalból való, tehát nem (volt «léhés» a szó közérteimében ; kötötték isiégből, hogy az óriási hal hatalmas csapkodásait kibírhassa. A czéh szigorú ellenőrzést gyakorolt, figyelemmel volt arra, hogy a remeklő valóban maga kösse az óriási alkotmányt, sőt még az aprólékos fogásokra is ügyelt. így az ólmot egy kalapácsütéssel kellett a háló ínjára ráverni, ha még egy pótló ütésre volt szükség, ezt viczeütésnek mondták s hibának vétetett. Az új mester « beadta magát » a czéhbe; hogy a fölvétel milyen szertartással járt, volt-e lakoma, mik voltak fogásai, köszöntői: erről a komáromi czéhláda iratai nem emlékeznek meg. Ezek az iratok nagyon nyomósán tárgyalják az esküt s ez sokszorosan igen jellemző és érdekes. Első sorban tanúságot teszen arról, hogy a magyarság vezető és uralkodó elem volt, továbbá arról, hogy vallás dolgában föltétlen türelmesség uralkodott. A beszármazott német halászok iránt, kik a mester czímet és jogot megnyerték, annyi tekintettel volt a magyarság, hogy az esküt német nyelven tehették le. Ez a német esküminta megvan s minden szava élő tanúság arra, hogy valamely írástudó, világlátott, különben tőrőlmetszett magyar czéhmester fordította le ekképen : «Juramentum A. F. Tages Mit ungrisi Puk Sitner. Ih: Pinénder N. N. Svére auff Góth Fater Gotth Son Gotth hájliger gajszt auff hajiigén tráj Faltighájt, Jung frá Mária Mutter Kottés unt auff alerhajligén tasztu tizés Fhisérs Cshén Sanj Artikli unt Punkhtin véligész uncz ér, Gnédixter, Rémisér kajzér unt Kinik Leopoldus uncz Ertájlét hat, nach tájnem Miglighajt er halten virst,