Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

BABONÁK. A komáromi halászember mindenkor nagy figyelemmel kiséri a víz állását, mert ettől függ a siker ; jól tudja milyen a hal járása áradáskor, apadáskor, s természetes, hogy előre is szeretné tudni az áradások bekövetkezését. Ezt a jövendőt — függetlenül minden meteorológiai figyeléstől — Szilveszter éjszakájának titokzatos csöndjében ígyen iparkodik kisütni: Előkeres 12 darab jól megtermett s lehetőleg egyforma nagyságú vöröshagymát ; kellőképen levágja csúcsát s mindeniket kivájja ; ekkor sorba, egymás mellé rakja s balról jobbra véve, az első hagyma januáriust, a második februáriust jelent s így az utolsóig, mely deczember. A sor meglévén, a hagymákat egyenkint színültig őrlött sóval tölti meg, azután éber szemmel lesi az eredményt: a mely — hónapot jelentő — hagymán a só annyira megszívja magát, hogy a lé kicsordul, az a következő évben áradásos hónap lesz. A halászok közhite azt tartja, hogy déli 12 órakor nem jó tanyát vetni. Ha — halászatra indulva — az ajtón kilépnek s az első, akivel találkoznak, asszony, ez rossz jel : de a zsidóval való találkozás szerencsét jelent. Ha a csiviszvisz madár (nádiveréb, Sylvia turdoides) szól, akkor áradás lesz. Ha a káró katonája (Carbo cormoranus, kárakatnai fölfelé indul, akkor oda fönn nagy víz van, ha lefelé vonul, akkor lenn van a nagy víz. Ha sok a serinez (Acerina Schraitzen, kőhal (Gobio vulgaris) és orsóhal 1 Aspro vulgaris), ez a halszűkét jelenti. Ha burrog a ladik eleje, mikor fölfelé húzzák, bizonyosan árvíz lesz. Ha a leszúrt stánglira apró csigák másznak, bizonyos az árvíz. Ha a baszár- és dévér-keszeg igen nyálkás, akkor áradás közeledik. HAGYOMÁNYOS SZABÁLYOK. Ivás. A csuka januárban, a menyhal februárban, a bálin márczius 18-tól kezdve, a süllő márczius 2 ;-tol kezdve, a ponty, jász-keszeg, harcsa