Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

A piszkés sátrát az est szürkületében, minden hozzátartozóval együtt, képünk ábrázolja. A mester pihenésre tért; az öreglegény, pipaszó mellett foltozgat: a bogrács alatt vigan lobog a gyökérfa; nem sokára meglesz az estebéd, elköltik s nyugalomra térnek, hogy hajnal hasadtával hozzálássanak a valóban terhes munkához, a tanyavetéshez. A tanyavetés így történik : Megérkezve a kellő helyre, melynek — mint alább látni fogjuk — neve is van, kiteszik a laptárost a partra; ez megfogja a tartókötelet a farhám matakjával s keményen megáll ; a szolgapálczára megtámaszkodva, bizonyos távolságig beereszti a háló laptáros végét. A mester a legényekkel a ladikon van ; az előbbi a kihányásra készen kormányoz; a legények gúzsba akasztott evedzővel a parttól befelé eveznek. A kellő ponton a mester kihányja a hálót, mely úgy össze van rakva — a súlyozott alja külön, a párás föle külön —, hogy a háló egy rendben kerül a vízbe s a mint az ólommal súlyozott ín leszáll, falszerűen áll meg a vízben; a két evedző legény úgy dolgozik, hogy a ladik vízmentén nagv, lapos ívet kanvarít. melynek nvomát a kihányt háló jelezi. Mire a háló elfogy, a mester a felvett irányban kormányozza a ladikot s folyton ereszti a kijáró kötelet addig, míg a rajta levő peczek nem jő; mihelyt a peczek megjelenik, a kijáró kínelet a peczeknél fogva a peczeklyukba akasztja s úgy kormányoz a kihúzó hely felé. Ezalatt a laptáros — jól neki dűlve a tartókötélnek s megtámaszkodva a szolgapálczára — lassan halad a kihúzó hely felé, úgy, hogy mire a ladik a partra ér, a háló már félkörben áll s az a fő, hogv a kijáró vége minél hamarább partot érjen, nehogy ahalak a bekerített félkörből kiosonjanak. Ezért — a mint a ladik a part felé közeledik — az evező legények lázas sietséggel, nyakra-főre kioldják az evezőket a gúzsból, sokszor még térdig érő vizbe kiugrálnak ; az egyik megragadja a czuezakarót, leszúrja s hozzá köti a ladikot, a másik a partra rohan, megragadja a kijáró kötelet s nekidűl ; odasiet a másik is, ső is nekidűl: - végre a mester is kilép s maga nekidűl ; — úgy húzzák a kötelet, hogv szinte orrukkal szántják a földet, mert a préda biztosítása attól függ. hogv