Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

IV. RÉV-KOMÁROM. Két képpel. A történeti hagyomány szerint, mely II. Béla királynak i i 3H-ban kelt szabadalom-levelében gyökerezik, KETEL vezér volna az, a ki Komárom őslakóit telepítette, még pedig eredetileg a Csallóköz komáromi részén; s ez az őslakosság, mint «kumai magyarsag» járja a sort a hagyomány ködös mezején. E hagyomány azonban valószinűség szerint majdnem bizonyossággá izmosodik, mihelyt mint szájról-szájra öröklődő hagyományt, a sokszor ebből fakadó régi írott emlékekkel együtt csak indít(') oknak veszszük s a bizonyító erőt az élet s a hitelesség szerint kétségbe nem vonható, még ma is észlelhető tényekben és jelenségekben keressük. A « Kumai magyarság* minden bizonynyal azt mondja nekünk, hogy ezek az őslakók a Kiuihi folyó területéről szakadtak a Duna mellé a népvándorlás nagy áradatával ; a Kuma pedig a Kaszpi-tengerbe szakadó folyó, melynek az a tulajdonsága van, hogy a nyári évszak delelője táján nem éri el édes anyja kebelét — mint eléri, PETŐFI gyönyörű képe szerint, a kis Túr a Tiszát -, mert elnyeli a szomjas homoksivatag. Kuma folyó. Kaszpi tenger, egybevetve avval, hogy ezeket a messze keleti vizeket mindenkoron halászó népek lakták, lakják, fölkeresték és fölkeresik ma is — tatárok, persák s mások — s egybevetve avval, hogy Komáromnak és környékének —- jelesen Guta és Naszvád községek — népe minden korban halászó nép volt: a hagyomány és II. Béla király szabadalomlevelének állítása, hihetőségben erősödik. S e hagyomány hitele megizmosodik, mihelyt látjuk, mi mindenféle vonatkozás mutat a halászatra. Itt van Keszegfalva, Tany helység - nyilván az ősrégi «Thona», «Tana» és a mai Tanya halász