Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

áltolunk megerősítve Aszaló János m. k. Foki László m. k. Csizmadia Istvány m. k. Aszaló Imre m. k. Csizmazia János m. k. Horvát József m. k. Farkas Istvány m. k. Dobos Imre m. k. Farkas Mihálv m. k. Pálfi József m. k. Altolam Farkas Istvány Halászkompániának egyik tagja. Az utolsó lapon : Az az kötelesség regula, melyhöz tartsa magát mint elöl Járó mint kis Legény tudniillik egymást megböcsülje az kicsin az öreget az öreg az kicsint minden dologban egy szívvel lélekkel egymást meg nem tsalva a belül írt tizennégy pontom értelmében t. i. Probatio calami. Ehhez csatlakoznak az évről évre Szt. György napján szerzett Bötsü levelek, a szerszám értékéről s a rész meghatározásán>1. Ebből a nevezetes halászarticulusból valóban eszményi önkormányzat szól hozzánk, mely nem szorult a (old hatóságainak semelyikére; mindent «eligaz.it» az, a legrövidebb úton, felebbezés nélkül. Hová is felebbezne, mikor minden egyes, kezealáirásával alávetette magát; sőt aláveti magát még ma is. Kitűnik a szabályból, hogv régente magok csinálták a ha|ót: — ma komáromi hajóik vannak, a melyeket azonban tihanyi ember szerkeszt — ; hogy rátartok voltak a vallásra; a lustaságot, a lopást keményen sújtották s ápolták a kézfogást, mint az egymással való megtérés előmozdítóját. Két kitétel külön magyarázatra szorul t. i. az ^-dik articulus far* madik s;dl kötele és a 14-dik art. fígyó kötele. Minden szerszámhoz hat darab húzókötél tartozik; minden kötél ötven öles, három-három kötél jutván a háló mindkét szárnyara; ezeket összekötik s így a parttól százötven ölnyire vethetik ki a hálót; természetes, hogy a húzásnak legserényebben akkor kell folynia, mikor az utolsó ötven ölet. tehát minden oldalon a harmadik kötelet húzni kezdik, mert akkor a hal már érzi a veszedelmet s menekülni igyekszik; ekkor tehát minden emberre, teljes erejére van szükség.