Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

Ilyen módon a bokrok mindig teljesek. A bokornak jogában áll, hogy azt a tagot, a melylyel nem tud megférni, vagy a mely a tisztesség ellen súlyosan vétett, akarata ellenére is kifizesse, esetleg a rész ^visszatartásával, kebeléből kitaszítsa. Egy szerszám értéke egyremásra kétszázötven forint; egy rész tehát huszonöt forintra rúg. A tihanyi halászbokrok a következők : Úgynevezett ősiek : i. Ujhalász, állítólag a legrégibb; 2. Kis-, 3. Selyem-, 4. Disznósi bokor. Ujabb koriak : 5. Honvéd-, 6. Kőmives, 7. Jeges bokor. Az önkormányzati úton szerzett halászszabályok, a melyek a disznósi bokor ládájában őriztetnek, következők: Kívül: Disznósi kompánia részérc Bötsű Levél il^o-dik Esztendőben. Belül: Halász articulus az az regula az 1764-ki mód szerint. Ú. m. : 1. Hajo tsináláskor vagy hálóállításkor ha valaki készakarva elmulasztja, az egész napszámot tartozik megfizetni. 2. Ha az hálót az hajóra beviszik nem káromkodással, hanem az Jézus nevibe mint Krisztus halászai. 3. Ha a kormányos bekerít, mikor egy szál kötél elmegy, akkor Uram Jézus Légy velünk ady Jó Szerencsét, ments meg minden veszedelemtől. 4. Ha valaki a szerszámhoz nem ér mire beteszik a hajóba, ha előljáró hat Czibékvágást, a közlegény pedig három Czibékvágást szenvedjen. C. Ha valaki készakarva ha parancsolat éri és mégis lustaságbúi