Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

vágyakozott más partvidék felé: elzárkózásában pedig megőrizte az ősi szokás nagy részét. Tihany halászélete még pár évvel ezelőtt teljesen érintetlen volt. Csak most hagyta el az ősi bödönhajót s költözött tíz emberre való, lapos fenekű hajókra: de bödönhajó azért még akad. Bizonyosra vehető, hogy a halászat szerszám, fogás, rend és szokás szerint legalább is a tihanyi apátság alapításának idejébe esik. És az idők folyása, változtató hatalma végig járt Balatonfőtől Balatonfenékig, Veszprém, Somogy, Zala partvidékein végesvégig; de kihagyta Tihanv halászait; elhaladt mellettük, mintha félt volna a betéréstől. És a kutató, bármilyen híve legyen is a haladásnak, a multak körül puhatolódzva, hálát mond az időnek, hogy itt felejtett egv darab ősrégi népéletet, a melynek hasznát veszi a haladás is. — Hiszen ez a legbiztosabb kalauz a multak földerítésében. A régi bödönhajó százados tölgy korában ott állott a félszigeten ; fáját a Balaton szele edzette kőkeményre : az öregháló apacsfája tihanyi husángból telt; a háló teste tihanyi kenderből vak), melyet halászmenyecske, halászleány, vénséges anyóka fonogatott hosszú téli estéken, meseszó mellett léhéslonallá ; a tihanyi halász viszalója sodrottá vastagra, kötötte hálónak, dugásnak, szakgatónak ; a háló fölét tartó gyékény-pálha tihanyi mocsárból került ; a háló inát súlyozó kő csak olyan, a milyen Tihany körül itèrent»; a szigonyt, de sőt az őn-, fogas-, csuka- és harcsahorgot is tihanyi kovács pörölve formálta ki vásott kerékabroncsból, patkóból, no meg a kasza fokából; s az a körmös keresővas is tőle való, a jegellő fejszéjével vagyis szakóczával együtt. Szóval, a tihanyi halász nem szorult senkire sem, azért maradt meg a kezén minden a legszebb ősi rendben. Szánalommal, kicsinyléssel nézi a foki vagy kenessei bérlő háromszáz öles hálóját, csigás dereglyéjét, páráit, ólomkarikáit : — ez nem ősi; azt mondja rá « zsidószerszám — nem kell». Ám lássuk a tihanyi halászmesterség sorát. A tihanyi halászság. mint ősi időkben, úgy ma is tizedes; tizedét az apátságnak adja ; beléöröklődött s nem zúgolódik ellene. Szent György ünnepén, mint a tihanyi halászkalendáriom újév napján, a tizedet készpénzzel váltja meg s ezentúl jövő Szent György napjáig