Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

4'4 M AGYAK HALÁSZÉLET. A szerszám kiméletére nagy oka van : nehéz azt összeteremteni. Egy hetven, vagy száz öles öreghálót megkötni és összeállítani nagy költség és még nagyobb fáradság; drága jószág az mindenképen, kivált ha hozzá még jól borít is. Mert van ám mindenféle háló! Lehet az a legjobb léhésből való, jól megkötve s még sem érhet semmit, mert nem borít. Egy kis hiba az inában s legott rés támad, a melyen a hal szökik, kilép, keszegoldalt menekül. Hát bizony a rend így is úgy is jó barátja a halászembernek. Épen ilyen munkaközben is : rendet tart és sohasem lanyha. Ha a szántóvető meg is áll, hogy rágyújtson, nem esik kár sem a barázdában, sem a vetésben, sem a markolásban ; de a halásznál egy kis megállapodáson múlik a jó fogás, mert a hal sebes, síkos egy jószág s a merre egy kibúvik, követi a többi is. Azért húz azután a halászember « inaszakadtig ». A magyar halászember az igazi « kemény emberek » közül való; marka az evedzőtől, a kötéltől cserepes, akár a vas s a mit megmarkol, az meg is van markolva. Teste rendkívül edzett; az. egy csizma kivételével, melyre télen rátartós s a mely ma is a régi idők remek bejáró « halászsaruja », ruházata a «kékbeli» magyaremberé; annak a sok bőr- és kátrányportékának, a melyet más népek halásza ismer, hogy bőrét a víztől óvhassa, a magyar halásznál se híre se hamva. Rá se hederít az időre; a fagyos szélnek, a szakadó esőnek neki fordítja egykedvűséget; bőrig ázva, nem is gondol a szárítgatásra, mindaddig, a míg nem végezte a dolgát. Legbámulatosabb a jeges halászat idején. Megragadja a szakóczát s jegeli a csapást: a jégtörmeléket mindig puszta kézzel kaparja ki; azután fogja a víztől csurgó húzókínelet s dolgozik vele úgy, hogy ruházatát jégkéreg borítja. — Az neki mindegy! Váltig mondja, hogy nem Iázik s ez valóban úgy is van, mert a serény munkától kimelegszik a keze ; csak mikor valami hiba esett s reákényszeríti az álldogálásra, csak ilyenkor fázik meg nagy néha a keze s ekkor előre hajlik s neki áll a « melcngetés»-nek, mely nem egyéb, mint az, hogy kezeit a hónaljak tájára csapdossa. Mint horgász kitűnő s rendesen a legősibb módon, azaz kuczorogva lesi a vizén úszó horogtutajt, pallókat vagy pedzőt.