Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - II. Jeges halászat

A HAL. Van : nagy hal, apró hal, fehér hal, jó hal, nemhal, kövérhak hitvány hal, silány hal, ikrás hal, tejes hal, ragadozó hal, szelid hal, nyálkás hal, nagypénzű hal, aprópénzű hal, héjas és héjatlan hal, kapóhal, sütő hal, léhés hal, szerhal, köteles hal, kemény hal, lágy hal. A Ihil : felszáll, pipál vagy szopákol, ívik, vívódik vagy fördik, elfekszik, megfekszik; van járása; kilép, kibúvik, bevonul, kivonul, barangol, legel, seregbeverődik, szétriad, iramodik, játszik, kapkod, befal, siklik, csapkolódik, pergelödik. vergődik, burványlik, pörsöl, bukkol. felvetődik. Láthatjuk, hogy tisztán a magyar halászság szájáról vett szókincs hajlékonyságának felhasználása elegendő volt, hogy a halászatot, mint műveletet, úgyszólván rendszeresen kifejthettük, annélkül, hogy a nyelv szabályán és szellemén sérelem esett volna. Sőt nem esett sérelme annak a követelésnek sem. a melyet az ú. n. irodalmi nyelv támaszt. Azonkívül még seregszámra maradt a fölös változat, a mely a mesterszótárban foglal helyet. Halról és halászatról szólva, irva, — így megérthetjük egymást.