Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - I. Hígvizen való halászat

akkor úgy veti a horgot, hogy előbb a karót leszúrja, azután a csónikot víznek ereszti s szaporán veteget horgot horog után, böncsőt böncső után a végkőig. Hogy a horog rendes fágyása meg legyen könnyítve, akad olvan 251. .Ibra. TiszaviJéki fenekes horgok. csónik is, a melynek pereme táján rendes közökben tejetlen szögek vannak beverve. Ennek a horognak a lelférgelése rendszerint giliszta ; de a maga idejében lótetű, csimaz — a cserebogár álezája —, lópiócza és a harcsatéreg is, a melyről majd alább lesz szó.