Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

Bevezető

AZ EMBER ÉS A HAL. I9 de indul; sőt a képzelet is szárnyalni kezd — azt sem tudjuk, mikor, hogyan fejlődött ki mindez! Hátha az anyatermészet szava, ezernyi jelensége is úgy hatott az ősemberre? Ezen az ösvényen tovább nem haladhatunk. Az éleselméjűség ostromolhatja ezt is; de az önbírálat hamar reá tanít, hogy az éleselméjűséggel testvére, a képzelődés is ott van, s mint könnyebben mozgó útitárs, magával ragadhatja. A való, az igazság, lényege szerint nem ismerhető fel a képzelet útján ; az tapasztalást követel. És mit mond a tapasztalás az ősemberről és a halról ? Azt, hogy az ősember jókor — már igen jókor — hallal élt; hogy a mint a halászat fejlődött, mindinkább a vízhez kötötte az embert ; a vizek halashelye marasztotta, a társsal szövetségre birta, tehát telepítő hatást gyakorolt; inkább, mint a vadászat, melynek természete kalandozásra birta — még ha szövetségben űzte is. A tengerek mellékein felhalmozott őskori konyhahulladékok nagy tömegei a halászó ember tartós ottlétét magyarázzák nekünk ; bennök látjuk első csíráit az emberi társadalom fejlődésének, melynek a tartós megtelepedés főfeltétele. S minél inkább halmozódnak az őskorszakok reánk maradott ember-nyomai, minél inkább közeledünk a történelmi korok felé, annál jobban vehetjük ki azt, hogy a halászat népfoglalkozás volt, sokkal inkább mint a vadászat ; s ez érthető is. A vad futott, mint fut ma is a megtelepedett ember környékéről; megszerzése mind nehezebb lett. A hal megmaradt s minthogy életének minden mozzanatával a vízhez volt kötve, az ember mindig tudta, hol keresse. Hozzájárult a hal szaporasága is. A vad, az ember szükségéhez képest, csak gyengén szaporodott, megszerzése veszedelemmel járt; a hal kifogyhatatlan tömegekben kinálkozott. A vad a szárazföldön, tehát hasonló viszonyok között vette föl a harczot az emberrel, érzékeinek élességében sokszorosan felülmúlta, s így kijátszhatta, sokszorosan legyőzhette. A hal egyedül a vízre volt utasítva s az embert minden tapasztalása közelebb vitte ahhoz, hogy teljesen hatalmába kerítse. Az élő lények közül vizek mentén a halra esett a súly az ős ember háztartásában.