Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - I. Hígvizen való halászat

szerelésük van, mely felváltva éjjel-nappal kerít, tehát valóságos halirtást visznek véghez. A hasítóhely jégverme a fogasnak vak'), a mely gyors kereskedésnek a tárgya, mert bárkában nem él meg. A fogast jégre rakják s a mily gyorsan csak lehet, szállítják Bécs, Budapest piaczára. A magyar-velenczei halászság hajója különbözik a Balaton dereglyéjétől, mert a tó víztükre sokszorosan meg van törve nádasokkal, hegyek is védik, tehát hullámverése nem nagy; ennélfogva lapos fenekű s csak vízszint járó hajót (184: ábra< használnak. Erre halászáskor A tájára jön a gyalom * padja, a melyre a hálót rendbefágyB 184. ibra. Magyar-Yclenczei halászhajó. ják ; C a hajó pőrfája, B a pereme. K a koiompja, mely a balatoni húzóvánkostól csak abban különbözik, hogy nincsen koloncza, mert az evedző gúzsba jár. A kolompot a itt;, ábra mutatja, hol g a gúzs, mely erős kötélből vak). Velencze halászai nem használnak macskát a mikor a hálót a víz színen a hajóba szedik be. Mindig úgy intézik a dolgot, hogy nád közelében húzzák a tanyát, a mikor is a hajóval a nád tövében állapodnak meg. a nádból bábui kötnek s ehhez kötik a hajót, mely így elég szilárdan áll meg. Mint ebbe a rendbe tartozót, meg kell még ismernünk a Tihanyban dívó újhajót, mely az ősi bödöttt — a melylyel már a történeti * Itt öregháló a neve : a két hálóneinet Kórös-Tarcsa halászsasa különbözti meg kellő szóval.