Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

\l\ ELŐSZÓ. nvok mégis régiek, és mint koholmányok is bizonyítják a halászat fontosságát: a mi a jóhiszeműség útjára még külön is vezetett, az azoknak az okiratoknak magyar szókincse volt, a melyet a történeti mesterszavak és szerszámok szakaszai tárgyalnak. A többiekre nézve •A könyv története » adja meg a felvilágosítást. A második szempontra vonatkozólag megjegyzem, hogy a könyv, egész kiállítása szerint magyar: papír, betű, a rajzok összessége itthon készült A rajzok között még azok is, a melyek a világszakirodalomban közkincset alkotnak — mint több ősi szerszám, ókori kép, a kopjahal, gőtehal, czafranghal — önálló rajz alapján vannak beillesztve; sőt metszés szerint még az eredetileg CUVIER-ÍŐI származó sügér-csontváz is magyar. A halászéletből merített képeket JANKÓ JÁNOS úr dolgozta ki s azokon az alakok többnyire előemberek képmásai ; csupán a pákásztanya az, mely nem egészen a valóra van alapítva és leginkább leírásokból, a művész és a magam emlékeiből telt ki. A magyar szerszám- és halrajzok kivétel nélkül tőlem valók. Lehet, hogy mindezeknek kikészítése a külföld műintézeteiben finomságban nyert volna; de én igen szívesen találkoztam a Természettudományi Társulat óhajtásával abban, hogy a finomságot a hazainak alá kell rendelni ; sőt azt hiszem, hogy az elért eredmény teljesen kielégítő is. Ezeken kívül még a következő mondanivalóim vannak ; sőt azoknak elmondása szoros kötelességem is. Minthogy a feladat legnyomósabb részét természetszerűen a magyar dolgok kiaknázásában kellett látnom s a rendelkezésemre álló idő egészben rövid volt, nem aknázhattam ki kellőképen a világirodalmat, melynek összeszerzése — de még felkeresése is — elháríthatatlan akadályokba ütközött. En tehát RAU CH. összefoglaló munkájára támaszkodva mondottam ki azt, hogy a történet előtti halászszerszám egy adott nemzet népies halászszerszámával nincsen összehasonlítva; e meggyőződésben mais élek. A midőn könyvemnek történeti része már ki volt szedve, MATTIA BUTTURINI úr megtisztelt kitűnő művével, melynek czíme: «La pesca nel Lago di Garda, studio storico e critico. Salo 188;.», melynek okirattára a XV. századon (1465) «Christophorus MAURO Dei gratia Dux Venetiarum» halászati rendeletével kezdődik: elismerem tehát, hogy helyi érdekű történet akad : még fontosabb s könyvemre is ki-