Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

I. Történeti rész - II. A magyar halászat múltja

vára lajstromában, a melyben a « tárházban* levő dolgok vannak összeírva. Itt akadunk a következő tételekre : * "Jégen való halászathoz való apró réztaraczk, promiscue tizenegy .._ ... ... Nro II. i -ső 4 lótos, kereke, ágya jó vasas. 2-dik 2 lótos, ágya vasas, kereke rézbül való. ;-dik 2 lótos, ágya s kereke vasas. Négy, egy-egy lótos, mindeniknek ágya s kereke vasas. Egy, két nehezékes; ágya s kereke vasas; másiknak ágya vasas; de kereke nincs. Egy fél nehezékes, ágya, kereke vasas. Ezen Nr. i i taraczknak nem pondusok, hanem lyukoknak proporcziója specificáltatik. Háromszájú vastaraczkocska, ágya s kereke vasas Nr. i. (Az estinek ketteinek lyuka két-két lótos, harmadiknak íéllótos. Másutt, a vár egyik padlásán : "Semmirekellő, rossz, rothadt, szakadozott gyalom, kötelestől, melylyel ezután Inventáriumot nem is kell oneralni.» A taraczkokkal együtt fel van sorolva «két s\áms\eri) is (Ambrust), egyikének íve és idege, másikának csak idege nincs. » Semmi kétség, hogy ezeket az apró ágyúkat arra használták, hogy a halakat az ecsedi láp zugaiból a sikvíz — illetőleg jég — felé kiriaszszák, a hol azután a kijegelt tanyákon, csapásokon, vagy vonyókon, a gyalommal kihalászták. Ez tehát valóságos «hajtóhalászat» volt, mely érthető, mihelyt elgondoljuk, hogy az Ecsedi láp zig-zugos szigetségei sok búvóhelyet alkotnak. Valószínű, hogy e kölyökágyúkat előbb nagy körben állították fel, jéghátán, a zugok fölé s jelre egyszerre sütögették el; azután kisebb körben ismételték a lövéseket s így folytatták ezt e központ felé, a hol t. i. csapást jegelni és gyalmot vetni lehetett. A két régi s;áms\erlj még régibb korból származik és valószínű, hogy a halaknak szigetekről való nyilazására használtatott, a mint ezt már 1254-ből kimutattuk. A XVIII. században II. RÁKÓCZI FERENCZ rátartós a halra, mely asztaláról csak ritkán hiányozott. * Eredeti kézirat, THALY KÁLMÁN gyűjteményében.