Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

I. Meteorológiai előismeretek

KHERNDL GYÖRGY I. Meteorológiai előismeretek. P oui 11 et kísérletei szerint a Nap évi melege, ha egyenlően oszolnék el az egész Föld felületén: képes volna 31 méter vastagságú jégtáblát megolvasztani; vagyis oly meleget fejteni ki, mely 250 milliméter vastagságú szénburok égésének felel meg. Ha meggondoljuk, hogy a Napból minden képzelhető irányban árad ki meleg és Földünk a világtérnek csak parányi részét képezi, némi homályos képet alkothatunk ama középponti tűzhelynek véghetetlen hőanyagáról. Azonban bármily nagy legyen is ezen hőmennyiség, mégis a légkör közbejövése nélkül tűrhetetlen hideget is kellene kiállanunk. A Nap melege igen egyenlőtlenül van elosztva Földünk felületén. Naponkint a sugarak heve és erőssége reggeltől délig növekedik, déltől estélig fogy, anélkül, hogy a Napnak Földünktől való távolsága számbavehetőleg változnék. Azonban amint a sugarak többé vagy kevésbbé ferdén érik Földünket, hosszabb vagy rövidebb útat kell megtenniük annak légkörében, mielőtt a talajhoz érnének, és így ferde sugárzásnál nemcsak nagyobb felületen kell eloszolniok, hanem még a légkör tökéletlen átlátszóságánál fogva is jó részök elnyeletik; — különösen a vízgőz játszik itt fontos szerepet. A sarkoknál, hol a Nap sugarai a földgömb alakjánál fogva majdnem mindig többé-kevésbbé vízszintesen jutnak a légkörbe, csak igen kevéssé melegítenek. Ha tehát a Föld tengelye a Naphoz képest különböző állásokat nem foglalna el, hanem ahhoz mindig párhuzamos síkban forogna, akkor a sarkoknál örökös tél, a mérsékelt égövben örökös tavasz, az egyenlítőn örökös nyár volna. K V a s s a y. Mezőgazdasági vízmfitan. II. ]