Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

XI. A folyók és források vizeinek apadásáról és ennek okairól

számítást is tenni. Igen nagy és kis vízállásoknak ugyanazon számtani közép-vízállás felelhet meg, mint egy minden jelentékenyebb árvíz nélkül lefolyó esztendőnek és mégis a különbség a folyón lefolyó víztömeg között óriási lehet. Wex összeállításából csak az tűnik ki, hogy az utóbbi időben a folyók és folyamok vízjárása szabálytalanabbá lett, vagyis gyakrabban fodúlnak elő árvizek, valamint alacsony vízállások, mint az észlelési időszak kezdetén, de nem egyszersmind az, hogy a folyók vize absolut értelemben véve fogyott volna. Különben közgazdasági szempontból a tünemény azért legkevesebbet sem veszít fontosságából ; mert tegyük fel, hogy a vízmennyiség csakugyan fogyna, úgy hogy pl. valamely patakon évenkint 100 millió köbméter helyett csak 80 millió folynék le, de a patak vízjárása roszabbra nem fordul, sőt ellenkezőleg közép-vízállásai az árvizek és alacsony vízállások rovására hosszabb időre nyúlnának ki: akkor az ily változáson nem panaszkodni, attól nem félni, hanem rajta örülni kellene és lehetne. Ellenkezőleg, ha a patak évi víztömege 100 millióról 150 millióra emelkednék, de annak megosztása olyképpen módosulna, hogy rohamos árvizek után alacsony vízállások következnének hosszú időre, mint ez a hegyi patakoknál, tordáknál előfordul : akkor a vízmennyiség növekedése semmi haszonnal nem járna, sőt új kalamitások magvát rejtené magában. Miért is inkább ezen oldala a tüneménynek érdemel figyelmet éu méltatást. Sőt a legtöbb esetben nem lenne nehéz épen az ellenkezőjét kimutatni Wex és a mások által felhozott adatokból, hogy t. i. a folyók és folyamok absolut vízemésztése nem hogy fogyott, hanem épen növekedett. Ha ezen tünemények okát kutatjuk, azon eredményre jutunk, hogy az igen különféle lehet, de mégis átalán két csoportba sorolható ; részben világtéri, részben helyi. A világtéri (kosmikus) ok a csapadékmennyiség nagyságában és főleg elosztási módjában rejlett. Belgrand a Szajnára nézve kimutatja, hogy a legnagyobb vagy legkisebb csapadékmennyiség nem idézi elő szükségképpen a legnedvesebb vagy legszárazabb esztendőt. Ha a csapadékmennyiség legnagyobb része a nyári félévre esik, akkor alig van a folyók vízállására befolyással, mert ilyenkor roppant nagy az elpárolgás. Igen sok függ attól is, vájjon a csapadékmennyiség csendesen és szakadozottan, vagy pedig hirtelen és tartósan jelentkezik. A nyári záporok épen úgy magas vízállásokat idézhetnek elő, mint a téli esők, vagy tavaszi hóolvadásük.