Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

II. Geológiai előismeretek

cével közvetetlenűl kapcsolatos marmarosi öbölbea a harmadkori homokkövek és anyagok között fekszenek. Igen feltűnő emellett, hogy ez ideig még sem Erdélyben, sem Marmarosban nem találtak a kony­hasó (chlornatrium) fölöit vagy mellett kálisókat." „Minthogy pedig ezen egyenlőtlen oldhatóságé sóknak egymás fölé vagy egymás mellé való lerakódása ugyanazon tengermeden­céből jóformán geológiai vagy chemiai szükségesség, ennek követ­keztében az a gyakorlatilag igen fontos kérdés merül fel: mi történt ebben az esetben ama kálisókkal, melyek kétségkívül a chlornátrium­mal egyidejűleg voltak a tengervízben feloldva? Hová lettek? Hol kell azokat keresni? Ha ezek a csakugyan igen könnyen feloldható kálisók a lerakódás után netalán ismét feloldattak és a folyók által lassankint el hordattak volna, akkor az ily geológiai folyamatnak még is csak kellene nyomaira akadnunk. Meglehet ugyan, hogy erre mostanáig még nem fordí­tottak elegendő figyelmet, de én valóbbszínűnck tartom, hogy Erdély és Marmaros medenceterülete, melyben a kősó fölött Tordánál és Szigetiméi kálisók csakugyan nem fordulnak elő, a harmadkori kősó­lerakódás időszakában valamely nagyobb, sós vizet tartalmazó meden­cével nyilt közlekedésben állott, a melybe — közelebbről ugyan ki nem mutatható okok következtében — az oldat anyalúgja gyanánt hátramaradó kálisók behúzódtak s ott egyidejűleg vagy valamivel később önálló lerakódásokat alkottak. Mely vidék lehetett az a jelen esetben? Az én nézetem szerint a legvalóbbszínű, hogy az a nagy magyar főmedence — a Tiszamedence — volt, melynek harmadkori lerakódásai a Szamos felső vidéke által a Maros-medence harmad­kori lerakódásaival közvetetlen kapcsolatban vannak, míg Oláhországot a harmadkorban, úgy látszik, már régebbi képződésű hegyláncok választották el Erdélytől. Ezek szerint tehát a nagy Tisza-medencében kellene az Erdélyben hiányzó kálisókat keresnünk." Eddig Cotta. Hogy fentebb kifejtett nézetünk az alföldi szikes és székes terü­letek sósságát illetőleg még biztosabb alapot nyerjen, ki kell mutat­nunk a káli s ók helyét és területét, melyre Cotta reflektál. A kálisók helye azon 130 négyszögmértföldnyi terület, melyen a felső Tisza völgyében a salétrom-szérűk találhatók. Hajdú és Szabolcs megyében a kálisalétrom a talaj előkészítése nélkül virágzik ki. Némely helyen csakis a gyepet törték fel és a növény­zetet távolították el és máris kivirágzott a kálisalétrom; az évi középtermést a nagykállói területen Dr. Moser I. a bécsi hadügyi kormányhoz intézett 1850-diki jelentésében 30 mázsára teszi huldan-

Next

/
Thumbnails
Contents