Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

II. Geológiai előismeretek

A székföld vegyi tulajdonságai a következő táblázatból tűnnek ki. Széktulajok: KO O • O 0 O ff tfo" Stfi o 3o o ! o Cu œ 5 o ü Savban oldható rész I Homok Tűzilló ré-| s/.ek *• M « G BD S >> * Büngüsd repceföld Csabacsüd vakszék Solt vakszék Kún-Szt.Miklós vakszt-k 0-2'J 0- C4 1- 43 0-35 o-u 1-32 i -1 r» 5-86 10-38 011 0-21 0-61 3-24 ' 8-60 , 4-98 5-57 "11-21 , 8-13 2-99 8- 87 9- 70 1-75 0-54 — 032 nyom nyom nyom nyom nyom nyom o-io 0 09 6-58 10-88 23-74 25-55 23-51 34-50 69-91 68-39 66-93 51-40 15-34 6- 04 7- 61 U-30 0153 nyom 0-140 0-106 2-95 2-80 2-39 2-51 2-28 2-37 A szék egérszürke színű, igen kötött talajnem, túlnyomólag 50—80% kvarcból áll, mely finom lisztszerű alakban fordul elő benne. Az ásványi növényalkatrészeket, mint phosphorsavat, kálit, ammoniakot rendesen kis mértékben tartalmazza, mi azonban jellemének nem szükségképpeni kisérője, nemkülönben a mész hiánya vagy jelenléte sem, mert míg némely tiszavidéki székestalajok alig tartalmaznak meszet és savakkal kezelve nem is pezsegnek, addig a dunai medence székesei nagy mennyiségű (12—18%) szénsavas meszet tartalmaznak. A székestalaj, ha megszárad, úgyszólván acélkeménységű és ércnemű hangot ad, nedves állapotban összefolyik s valóságos pépet képez. Mindazonáltal a vizet igen nehezen veszi magába, ha nincs felforgatva, úgy hogy felületén mindenütt megáll a víz és pocsolyákat képez; egyes ily pocsolyák feneke padlókeménységű és a kocsikerék alig sülyed be a sárba egy-két centiméterre. Mivel a vizet be nem veszi, azért az vagy a felületén marad és egyes pocsolyákat képez, vagy pedig elfolyik; — ily vízjárta foltokon és szalagokon a kissé szelídebb humusréteg hiányzik és a kopár terméketlen altalaj uralkodik, melyet a nép nyelvén vakszéknek nevezünk. Ezen foltok és szalagok az egész területnek különös tekintetet kölcsönöznek, az átmenet a növényzettel borított székből a vakszékbe hirtelen, padkaszerűleg történik, miért is a vakszéket némely vidéken padkás széknek is nevezik. Ezen mélyedéseket, mint már említettük, a vizek képezték, miben nagy segítségükre volt a legelő marha is, mely patáival nem csupán a sarat hordja ki az ily nedvesebb foltokról, hanem a széleket ily folyvást letapossa. A székes talajokat mindenütt jellemző virány borítja, melyek csak a tengerparti sós földeken szoktak egyebütt előfordulni, ilyenek