Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

AZ ,ENGERS'-I SZOROS

49 ielőtt újra elindulnánk, további utunkat a parton levő hajósoktól tudakoltuk, és nem igen kellemesen lepetttink meg, midőn mind egyiránt azt állították, hogy ne is álmodjunk arról, hogy hajónkkal Cob len z-be eljuthassunk; mert habár el is értünk eddig, a mi is csodával határos, de az „Engers"-i szoroson, — melynek veszélyes voltára már ezelőtt is többször figyelmeztettünk, — semmi esetre sem leendünk képesek keresztül menni, mert ezen a helyen oly erős rohama van a víznek, hogy a leghatalmasabb vontató gőzösök is, csak egyenkint bírják keresztül húzni a teher-hajókat, a lovakkal vontatott jármüvek pedig, bár háromszor annyi lovat is kell befogniok, mint másutt, még is mindég nagy veszedelemben forognak, és nem egyszer történik, hogy a lovakat a vízbe belerántva, ember, marha s hajó elvész. De mit volt tennünk. Elijesztettni csak nem hagyhattuk magunkat, a dolog megkísértése nélkül; elhatároztuk tehát folytatni utunkat, de egy embert kívántunk, ki az említett veszélyes helyen az utat mutassa, és a hajó kormányát tartsa. Kiszemeltük magunknak a legjobb kinézésű legényt, ki is, a mint örömmel megtudtuk, a gőzösöket és teherhajókat szokta az említett helyen átkormányozni. A nyerészkedési vágy mindenek felett ki lévén fejlődve e vidék embereiben, jó fizetés mellett rábirtuk ezen egyént, hogy nékünk is kalauzul szolgáljon, és minthogy még két órányi utunk volt az említett helyig, elég ideje s alkalma volt, hajónk kormányzásába belé tanulni. A vidék itt ismét laposabb, a folyó medre szélesebb, és Neuwied városáig hol negy óra tájban érkezénk meg, semmi említésre méltó nem adta elő magát 7