Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

MAGYAR HATÁR

szigetekké nőnek, mig másutt a legszebb rétek, szántóföldek vagy erdők a habok martalékja lesznek; történtek ugyan néha, különösen Pozsony táján holmi apró munkálatok, de ezek gondatlanság következtében jobbára már ismét el vannak rontva; pedig mig ezen a bajon nem lesz segítve, a Duna hajózása és kereskedése virágzóvá nem lehet. Csicsónál megálltunk, csolnakdánk elnökének gr.W. J.-nak be akarván Ellidát mutatni, de sajnálatunkra értesültünk, hogy távol van otthonról; megfordítottuk tehát hajónk orrát, és áteveztünk a Duna túlsó partján fekvő „Gönyő

a-be. Itt szerettünk volna megebédelni, mert már négy óra volt délután, de a korcsma oly tisztátalan, a főzés oly gyalázatos volt, hogy minden étvágyunk daczára mit sem ehettünk; megkellett elégednünk egy kis gyümölcscsel, mit a parton vettünk, és egy óra pihenés után öt órakor ismét elindultunk, „Komárom"-ban keresni jobb tanyát. A tágas egyenes medrü Dunán vígan lehajtva már hét órakor kikötöttünk a gőzös-állomásnál, azon reményben, hogy az imént elállt szél végképen búcsút vett tőlünk. De keservesen csalódtunk, mert éjjel már újra kezdett dühöngeni, és midőn másnap indulni készültünk, már oly erős volt, hogy a révészek nem tartották tanácsosnak hajóra szállani; mind a buzahajók is horgonyaikon hevertek, jobb időt várva, de mi sokkal inkább kívánkoztunk már haza, és sokkal nagyobb bizodalommal voltunk „Ellida" iránt, sem hogy a hajósok tanácsaira hallgattunk volna, annál inkább, hogy nem tudtuk mi a szélvész a Komárom alatti térségeken.