Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

A REGENSBURGI HÍD

eddig barátságosan kisérö hold is a magas hegyek megé rejtődzött. Nem volt ez egyébként nagy veszteség, mert Linzben úgyis fél napot időzni akartunk, és jókor indulva másnap már nyolcz órakor reggel „Károly föherczeg"-nél szállva voltunk az említett városban. Pénzváltási és levélirási ügyeinket elvégezve, és a nap hősége alatt jól kipihenve, este ismét útnak indultunk, és a két órányi távolságú Mauthausenbe mentünk éjszakára. Linztől idáig a Duna völgye ki van tágulva, és a folyam számtalan apró szigetet és zátonyt képez, melyek közt az igazi utat kitalálni szint annyi vigyázatot követel, mint a Vilshofen és Linz közötti sziklák; el is térvén többször a nagy hajók által használt fővonalból a legtekervényesebb csatornákba keveredtünk, hol váratlan megjelenésünk felijesztette az itt békében élő röpülő-vadat, és utunkat keresve nem egyszer kényteleníttettünk rögtön a vizbe ugrani, hogy megmentsük hajónk fenekét. Különösen ingerlette kíváncsiságunkat a már két nap óta többször észrevehető különös sziszegő hang, mely olyik helyen a Duna mélyéből jönni látszik, és mely különösen igen sebes de nem nagyon mély helyeken izgatja az ember fülét, többször tudakolódzva, végre megnyertük magyarázatát, e nesz t. i. a folyam fenekén sebesen sodrott apró kavics dörzsöléséből ered, mi a víztömegen keresztül hatva, ily rejtélyes hangot ád. Mauthausennál a víz már ismét jobban össze van szorúlva, és épen a gőzhajó-állomás előtt, hol kikötni szándékoltunk, egy a medrébe nyomuló régi védtorony által megszorítva, oly erős rohammal bír, hogy a valamivel lejebb álló röpülőhid állomásához sodortattunk. Minthogy még nem volt egészen sötét, felsiettünk a város megetti dombra, honnét gyönyörű kilátás van a Duna és szemközt ebbe belefolyó Ems völgyére, sőt ezen túl egész a styriai alpesekre, melyek a lenyugvó nap tüz-árjában úszva a bájos tájképhez kimondhatatlan szép háttért képeztek; visszamenet pedig megtekintettük az óriási gránit bányákat, melyekből épült Pesten a nagyszerű lánczhid, szintúgy mint a József-téren diszlö kérdésjel. A parton fekvő fogadónkhoz visszatérve, nem kevéssé csudálkoztunk, midőn a gőzhajózási hivatal személyzetét Ellidával foglalkozni láttuk, hogy azt a legközelebbi gőzösre való felvontatásra elkészítsék; megkérdezve ezen túlságos készség okát, azon felvilágosítást nyertük, hogy minekutána a néhány hét előtt Vilshofentől Pestre evező gr. Sz. Ö. és K. J. itt hajóstól gőzösre szálltak, minthogy Ellidánknál jóval kisebb csolnakjukkal nem volt tanácsos a híres „Strudel és Wirbel"-en megkisérteni az átjárást : természetesnek találták, hogy mi is gőzösön fogunk innét tovább menni, fel sem tehetvén, hogy e helyeken, melyeket a babonás félelem oly rémségeseknek 13