Birly István: Csolnak-ut Rotterdamtól-Pestig (Budapest, 1863)

KEVÉS UTÁN TÚLSÁGOS

—84 ezen állítást azon számos zátony, mely mindég található két víz egymásba folyásánál, vagy egy folyónak tó- vagy tengerbe való ömlésénél, de bizonyítja kézzel foghatólag azon körülmény, hogy minden ilyen nagyobb sarkantyúnak meg van bizonyos távolságban megfelelő zátonya, úgy hogy felfelé menetünkben bizonyos alakú zátonyokra akadván már tudtuk, hogy ellenkező félen közel sarkantyúnak kell lenni. Sokkal czélszerübbeknek bizonyúlnak a némely helyeken vízmentében a folyam irányában épült kötöltések, melyek szintén a meder összeszorítása miatt építtetnek, és melyek nem bántván a víz irányát, annak erős folyást és mélyebb medret szereznek. Mind a hajós nép, kikkel e tárgyak felől szólottunk, szintén ezen véleményben van, mind igen károsnak mondván minden tekintetben a sarkantyúk építését, tapasztalásukból azonkívül állítván, hogy bár mily erősen is építtessenek ezen sarkantyúk, még is minduntalan az árvizek által keresztül szakíttatnak, és ilyenkor nem csak liaszon« talan költséget okoznak, hanem a víz medrének sokszor egészen más irányt adnak; mert mindég hasztalan veszíti idejét és erejét „sisiphusi" munkában, ki hatalmas, folytonosan működő erőnek homlokegyenest ellenszegül; irányozni lehet bár mily óriási vak erőt ügyességgel, de erőszakkal útját állani esztelenség. Annál sajnosabb pedig, hogy a vizek szabályozásával megbízott egyének, nem hallgatván a tapasztalás szavára, felállított hamis elvüknél maradnak, mert ennek következtében a Dunát a Majnával összekötő csatorna nagyon veszíti haszonvehetőségét, minthogy a Majna minduntalan vízhiány miatt számtalan zátonyai következtében nehezen hajókázható; a partok összeszorítása vízmentiben épült töltések által, és valami negyven ötven illő helyen épült zsilip a bajt gyökeresen megorvosolná; mennyit lehet jól alkalmazott zsilip által elérni elég szembetünöleg van megmutatva a Lajos-csatornán, melyre most áttértünk.