Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

VII. Fejezet: A végrehajtás rendezése

98 kotmányos formák, mellyekben ez másutt forog, egész fejlettségökben ismerttek. Tagadni ugyan nem lehet, hogy nálunk sajátszerű viszonyok is követelnek különös tekinteteket, s léteznek tényleges állapotunkban fen és len gátak, mellyek a másutt életben levő formáknak teljes alkalmazását nehezítik. Meggyőzött azonban a közelebbi országgyűlés is, miszerint törvényhozásunk azon formákkal ismeretes, s alkalmazásuktul — mennyiben viszonyink engedik —- nem idegen. Legyen azért nekem megengedve, hogy a közelebbi országgyűlés állapodásait minden indokolás nélkül egyszerűn felemlítsem; fejtegetésimet pedig csak azokra intézzem, hol nézetim eltérnek, s mellyeknek bővebb indokolását a múlt országgyűlés végzései szükségessé teszik. — A végrehajtás fő elveit kettőben kell megállapitni; u. m. 1-ör Felelőség. Mibül — mint ez már országgyülésileg elismertetett , — önkényt következik, hogy: a) ez csak személyre alkalmazható, testületre nem. b) ennek biztos, s gyakorlati értelme a végrehajtó parliamentalis állásában, s ahhoz való viszonyiban keresendő. —