Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

VI. Fejezet: Költségvetés a javaslott közlekedések kiállítására - Függelék: A kisajátításoknál

95 mi megtérítendő volna — nem okoztatik, sőt igen nagy positiv s nem illusorius haszon szereztetik a birtokosoknak, mi az elfoglalt földtér becsét sokkal felülmúlja. Én tehát a kisajátítási kármentésnek alapját nem találom a statusra nézve, s megvallom hogy a közvállalat irányában semmi kármentési fizetésnek helyét ott nem látom, hol puszta föld — s nem különös beruházások is egyszersmind — foglaltatnak el. Azonban az is igen világos, hogy midőn a közlekedések nyeresége minden közel birtokosra kiterjed, akkor az avval járó terhet egyedül azon földbirtokosok nem viselhetik, kiknek földén esetesen a vaspálya vagy útvonal keresztülmegy. Van tehát nézetem szerint helye a kármentésnek az egyes birtokosra nézve kitiil a föld elvétetik, de ezen kármentés terhe nem a statust illeti, hanem az okozott sokkal nagyobb nyereség részeseit t. i. az érintett községeket. S ezért igen helyesnek tartom a kisajátításokra nézve azon intézkedést, mellyet a közelebbi országgyűlés a hajóutak kisajátítására nézve felállított — az 184

3/

4-ki irományok könyvében 333 sz. alatt — t. i. hogy a szükséges földtér kisajátításának költségeit aránylag a birtokosok közönsége fedezze, s a közvállalat csupán a különös beruházások mint kertek , épületek, ültetvények felesleges költségeit pótolja.