Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

VI. Fejezet: Költségvetés a javaslott közlekedések kiállítására - c) A költségvetés alkalmazása

88 hiszem, hogy egyremásra mértföldenkint 60,000 e. frton a köut kiállítható legyen. Azonban ha ezen öszveget vesszük is fel, a fenebb egy évre ajánlandó tökébül legfölebb 20 mértföld ut készülhet egy évben, pedig a már meglevő vagy készítendő utak fentartására semmi sem forditathatik az uti pénztárbul. Már most ha csak 20 mértföld utat lehet ezen öszvegbül évenkint készitni, sőt ha a lehető legcsekélyebb öszveget vesszük fel az utak fentartasára, ezen öszvegbül még is évrül évre kevesb uj utunk áll elő s végre is kigázolhatlan bonyodalomba jutunk, hogy ezen 20 mértföldnyi utat hol és melly hatóságokban ruházzuk be, s azok közt minő arányban oszoljék el az évi tőke ? Ha czélom nem az volna, hogy a bonyodalmak eltávolitassanak s mennyire nyomott helyzetünkben lehetséges, minden érdek méltányosan kielégitessék, feladatom igen könnyű volna; mert az osztakozás keserűségeit biznám a törvényhozásra, melly okvetlenül azon dilemmába jutna, hogy vagy minden érdeknek juttatna részt, e felaprózás által a sikert tenné lehetetlenné; vagy a siker megmentéséért sok hatóságok érdekeit volna mellőzni kénytelen, s a vége elégületlenség, keserűség lenne. Hogy tehát ezen bajokbul kimenekedjünk más módot nem látok, mint követve a mult országgyűlés nyomdokait, ezen évi-öszveghez még minden hatóságban a közmunkák felét a kőutakra felajánlani,