Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

V. Fejezet: A javaslott közlekedési eszközök hatóságok szerinti számbavétele

72 Tiszán, termékeny N. Kúnságon, a nagy népességű ésvásárairul nevezetes Debreczenen, anépesNagyKárolyon s az ország keleti felső részén több megyéknek központul szolgáló különben ís termékeny vidékii Szatmáron átmenő, s e ponton már a hajózható Szamost, a marmarosi és nagy-bányai nevezetes bánya-vidékeket az ország szivéhez csatoló keleti vonal; melly DebreczentülN. Váradig bocsátott mellék-vonal által Erdély felső részét csatolja hozzánk. — Ezen vonalnak alkalmas földön nagyobb részint egyenesen vezethető iránya, s ennélfogva aránylag kevésbe kerülendő épitése, egybevetve az országnak általa nyerendő hasznával, sőt maga az általa épen középen hasított völgytér, melly itt a felső és az erdélyszéli Kárpátok között keletre hosszan benyúlik, mintegy önkényt ajánlkozva hivja fel az ország figyelmét ; Heves , Szabolcs . Bihar, Szatmár megyék, Nagy-Kunság és Hajdú kerület termékeny vidékeit és népes helyeit fűzvén szorosan kapcsolatba mind egymással, mind az ország középpontjával, és Ugocsa, Marmaros, Középszolnok, Kraszna megyéket és Kővár - vidékét az ország közepéhez közelebb hozza. A Mohácstul Pécsen által a pestfiumei pályához csatlakozó vonal a Ferenczcsatornához közel lévén folytonos közlekedést nyit a felvidéknek az ország alsóbb részein és viszont; u. m. a Tiszán, s Dunán egészen Orsováig, és Oláhországig s onnan tovább