Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

I. Fejezet: Általános szempontok

22 vidéknek jövendőjét áldozatúl adni; nem ez a helyes mód, mellyel az ország a felvirágzás eszközeit lehetővé teszi, hogy t. i. virágzó vidékeket évek hoszszú soráig elzárjon azon jótéteménytül, mellyért, hogy egyik vidéknek megszerezze, egyes helyeken saját népének érdekeit áldozza fel, s leteszi a közlekedési egyedárúság talpkövét, mi felvirulásra nem vezethet. Végre 6-or. Ne felejtsük soha a mult országgyűlésnek annyi tanúságot nyújtó jeleneteit; midőn töredékes intézkedésünk, s a felette csekély s nem helyesen rendezett kiállítási töke, az érdekek tusáinak annyi tért nyitott, mint az 1844-ki october 21—ki kerületi ülésben, holis vidék ellen vidék, megye ellen megye vívott elkeseredve. Ne adjunk illyesekre alkalmat. E helyett igyekezzünk minden érdeket kellőleg figyelembe venni, kielégitni, s számotvetve erőnkkel ugy sáfárkodni, hogy ne legyen vidék melly felejtve, vagy mellőzve érezze magát az országos közlekedések jótéteményiben.