Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

I. Fejezet: Általános szempontok

19 sík ellen, mibül talán egyes vidék emelkedése a másik rovására következhetnék, de köznemzeti felvirágzás soha sem! Ennek kikerülése egyedül az egész, minden érdeket felkaroló, minden vidéket kielégítő rendszer megállapítása által éretik el, mellyben a dunaividék épen ugy mint a tiszai, megtalálja saját emelkedésének biztosítékait. Másik fényes példája a töredékes intézkedés balkövetkezéseinek a vukovár-fiumei vaspálya tervezete, mellyben több vidékek érdekeinek keresett kiegyenlítése soha nem menthető balfogásokra vezetheté vala az országot, tán csak azért, mert nem a közlekedés egész rendszerét, s az egyetemes érdeket, de vidékekét fogta fel, s ez által a haza központjának , sőt nemzetiségünknek érdekeit is megfoghatlanul mellőzte, mint ez alább bővebben is kitűnik. Sőt Szükség az egész közlekedési rendszernek együtti megállapítása továbbá azért is, mert a) A közlekedési fővonalok határozzák el azontúl minden többi közlekedési eszközök irányát. Ha — például — a fővonalakon vaspálya épiilend, minden többi vaspálya, s köut vonaloknak azokhoz kell simúlni, s mindennek együtt összefüggő egészet képezni az országos közlekedés rendszerében. b) Hazánkban a vaspályák sok vidékeken egészen uj viszonyokat fognak alakitni, azok fogják