Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)

I. Fejezet: Általános szempontok

14 egyeseké, annak korlátai soha kijelelve nem voltak. A hajózás, melly rajtok keletkezett, semmi szabályok által védve s rendezve eddig nem volt; a vizek medrei áthagyva a természet s egyesek romboló hatalmának. Hajózási törvény, uti s vizi rendőrség még a jövendőnek van fentartva. Ezeket röviden azért említem fel, hogy midőn a közlekedési rendszer megállapításárul szólunk, ehez olly meggyőződéssel fogjunk, miszerint annak elrendezésére első elengedhetlen szabály: az eddigi gyakorlat gyökeres megváltoztatása; mert a régi rendszer, melly szerint hazánk hátramaradása olly természetes, s az uj rendezés, midőn mindennek országossá kell válni, olly férkezetlenségek együtt, miknek egyeztetését a siker veszélyeztetése nélkül megkísérteni sem lehet. A közlekedési ügy az, melly körül sem egyesek, sem hatóságok önálló és szétoszlott munkássága sikerhez nem vezethet; miben, valamint csak minden erők egyesített munkássága állithat ki valami egészet s nagyobbszerüt, ugy annak létesítését máskép, mint központosított országos fölügyelet alatt, vezetni teljes lehetetlen. Ebbül jövendőre nézve kettő következik, mint okvetlen föltétel: a) A közlekedés minden létező eszközeinek, — mint hajózható folyók s tavak, kereskedelmi utvonalók, — országos fölügyelet alá kell adatni.