Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül (Pozsony, 1848)
Bevezetés
11 s mennyiben Ö Felségének kir. kegyelme által közelebbrül a közlekedési ügyek élére állitatám, okom volt gondosan számot vetni e hivatás sajátszerű nehézségeivel; s midőn látom, mikép annyi uralkodó szokások, helyhatósági érdekek, nemzeti féltékenység, berögzött avatkozási hajlammal állitatom szembe; midőn az elkiilönzésben, s feldarabolt — rendszert nem tűrő — munkásságban még biztosítékot helyező nemzettel szemközt egységet , s központosult munkásságot kell előidéznem; midőn minden tartományi érdek ellenében az országos érdek súlyát kellend fentartanom: nem titkolhatom el magam előtt, mikép ez állás jövendője, a dolgok természetébül folyólag — minden tiszta szándék, s jó akarat mellett is, — koczka. Ezért szabad reménylenem, hogy ezt a törvényhozás is méltányolandja, s mennyiben a nemzeti jogok elengedhetlen biztosítékai megtűrik, intézke^ déseibennem teszi állásomat lehetetlenné, s megadja mindazon támaszt, melly által a siker lehetővé válik, s megóvja a rendezést azon szerencsétlenségtül, hogy nehéz, s akadozó közlekedési kibontakozás közepette végkép annak hibái miatt egyes hazafiak polgári hitele essék áldozatúl. E körülményt legyen szabad állandó figyelembe ajánlanom, s engedtessék meg nekem, hogy az állás, mellybül e véleményt a közlekedési ügyek rendezésérül elmondom, javas^ latimnak némi nyomatékot adjon az által, hogy a létesítés nem kevés aggodalmat okozó gondjai — a 1*