Fényes Elek: A magyar Birodalom statisticai, geographiai és történeti tekintetben. 1. kötet. Komárom vármegye (Pest, 1848)

Települések - Komárom

88 KOMÁROM. terjesztetett ugyan az 1781-iki soproni országgyűlésen, de siker nélkül; mert Hoffkirchen parancsnoka jesuitákkal együtt még azután is szintúgy dühöngött. Kiköltöztek tehát Komáromból a legjelesebb protestáns nemes családok, nem állhatván továbbá a katonai és jésuitai üldözést, melly a múlt század elején olly pontra emelkedett, hogy egy Zámory nevü al-várkapitány kedvetlen súrlódásba jővén a vármegyei tisztséggel, a megye házát felgyújtotta. Minek az a következése lön, hogy a megye gazdag levéltára elégett és számtalan oklevelek, jegyzökönyvek, lángok martalékai lőnek. A 18-ik század elején dühöngött dögmirígy, valamint a földrengés is 1763 óta iszonyú dúlást tön e városban, a várat körülfolyó Dunákkal együtt; és leírhatlan azon szenvedés, mellyet ennek lakosai kiállottak egy egész hosszú század (1670 —1780) alatt. Nagyobb földrengések voltak ugyanis: 1763. júl. 18 —19 — 20 sept. octob. decemb. hónapokkan. 1764. január 3. febr. 9. márt. ápril. május, jún. július, august. sept. szinte földindulások. 1765. Febr. 8. ápril 6, ismét földindulás. 1783. ápril 22. jún. júl. decemb. újólag földindulás. Ez idő után az ingások ereje Mórhoz ment át Fejér megyébe, s Komáromban csak kis mértékben mutatkozott. 1822. febr. 18. ismét nagy földindulás. 1832. febr. 21. volt az utolsó nevezetesebb földindulás. II. Jósef országlásával azonban polgárzati tekintetben javult e város és vár sorsa. Mivel emennek parancsnokai 1783-tól fogva Hajnal Gáspár, 1808 Dávidovics Pál báró; 1814 Weis József; 1825 báró Bakonyi János, 1845 b. Merz tábornok urak — szelíden kormányoztak; a vallásbeli szabadság helyre állott, a jésuiták ugyan még 1773, a fejérbarátok pedig 1783 királyi parancs által innen eltiltatván. I. Mátyás királyunk előtt igen kedves volt Komárom vidéke, s ö ezt 1470 táján faluból királyi mezővárossá tette. Volt ez időben Mátyás királynak a komáromi határban 1 virágzó gyümölcsös kerte (pomarium) épen azon dombos helyen, melly a mostani tolnai útczálól abesekútczának s a megyercsi útczai kerteknek megyen. Szépségeért e kert aranykertnek neveztetett, s róla e név későbben Csalóközre reá ragadt. Ezenkívül volt ugyanitt Mátyásnak vadaskerte az Örsi határra kinyúló dombos vidéken, melly hely most is vadasdíilőnek neveztetik. Már Mátyás király megkezdette a komáromi várurodalomhoz tartozó puszták és földek elajándékozását, mit az austriai házból lett királyok még- inkább gyakorlottak úgy, hogy a komáromi urodalom részei, mellyek előbb egyenesen királyi jog alatt voltak, részint jeles vitézeknek elajándékoztattak, részint nemesi rangra emeltetvén még a múlt század előtt, kivált a portális és