Horváth Bálint: A füredi savanyúvíz s Balaton környéke (Magyaróvár 1848)

béli szeleket hajtó , azért a* barom őröktől, *s parii lakosoktól szívesen felkerestetik." Riethöfer' utóbbi említése is 1717. annyiból nem épen érdektelen, minthogy a' honi történet Íróktól még a' korszakban Füred' savanyú viz e-nem említetik: „Három órányira Veszprémtől mond ö: 136. lapon, van Tihany várának egyháza, 's monostora, mellyek sokat kiállottak a' törököktől: de mindeddig, meg nem adták magukat. Találtatik itt igen szeszes, és egészséges kutforrás, melly rövid pálya után a' Balatonba foly.

CÍ Zeiler', Krekvicz', Lower', és Riethöfer' nyomdokait követvén honi tudósaink is, mint : Bombardi 1750., Beel 1753., Turóczi 1768. megemlítik a' füredi ásványos vizet „Fontes Tihanyienses" név alatt, a' nélkül mégis, hogy készületekről szólanának annak használatára. Először csak 1770. lett felvéve a' füredi forrás' neve hivatalosan', és kizárólag, midőn már némelly kisebb épületek körülötte támadtak. Dr. Sigmond „Füred's Mineralquellen und der Plattensee" czímü munkájában a' tihanyi apátság' történeteibe szővén a' füredi savanyúviz' történetét is, mintegy csudálkozva említi, miszerint: noha első Endre királynak a' tihanyi apátságot alapító levelében elösoroltatnak névszerint minden az apátságnak adományozott javak ; noha a' Balaton' partján fekvő sok helységek név szerint felemlítetnek ; még is Füred' neve egészen elhagyatik, először csak az apátságot megerösílő 1365. kiadott oklevélben em-