Korizmics László: Levelek a rétöntözés érdekében (Buda, 1845)

45 A' Dunát, mint honunk fő víz-levezető árkát, öntözésekre , természetes vizvezetés nyomán használni nem lehet. Belőle vizet csak gépek által lehetne e' czélra meríteni , mi hogy egykoron sok helyein megtörténendik , épen nem tartom valótlannak, miután e' vállalkozás azonnal napirenden lesz, mihelyt a' mezőgazdasági termények értékiilése azt nyereségessé teszi, minden költségessége mellett is. A' Dunának főhaszna mindig a' szállítás lesz. Hazánk folyóihól ismerem a' Tiszát, Garant, Ipolyt, Lajtát, Hernádot, Sajót. A' Tisza hazánknak második rendű folyóvize; alkusza a Dunának, mellybe terhesen és szabálytalanul jő számos beléje ömlő mellék vizeivel; elárasztva 's nagy Ínségbe helyezve mellékét, hova gyakran kiönt. — A' természet e' vizet szállításra, pompás csatornává alkotá, de az ember, — kinek országa kebelén vánszorog e' folyó le, csak felsajogni 's panaszkodni tud felette e' folyó átkainak, a' helyett, hogy száz meg száz kanyarait, inellyek az amúgy is csekély esetét felemésztik, megszűntetni indulna; a' helyett, hogy e' nagy értékre emelhető folyót töltések által a' ne t o v á b b-ra megtanítaná; a' helyett, hogy egy kis országnak helyt adható mocsárait e' lomha folyású víznek valahára kiszárítaná. *) A' Tisza tehát maga öntözésre nem való, de igenis annál inkább alkalmasok e' czélra azon számos másodrendű folyók, mellyek beléje a mellékről többnyire tetemes eset s vizinennyiséggel ellátva folynak; mellyek közül egyébiránt csupán csak a' Sajót ismerem kevéssé, a' Hernádot. Bársonyost, Hejőt még kevésbé. A' mennyire azonban e' vizekre, mellyeket mintegy 12 évek előtt láttam, visszaemléke*) Tudjuk, hogy jelenleg illyes valami akar czélba vétetni; mi azonban mindaddig, míg munkálni nem látunk, sokat nem bizhatunk , mert hiszen sok, sok üdvös akartatott már hazánkban, mellynek csak legcsekélyebb része léphetett életbe.