Schmid Antal: Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére (Pozsony, 1834)

18ű FILLÉRTÁR. f Angustus' 9-kén hogy őrükké ottállásukat előre megtanulják. Képzelje most az ember egy idegen' rémülését, ki ujságkivánva járdogálván végig e' félhomályba borult karzatokat, a' halotti fülkék közt hírtelen egy olyanra bukkan, mellyből két ragyogó szem pillant rá! Évenként egy halotti ünnep is tartaíik itt. Akkor fényesen kivilágíttatik a' kripta, 's a' halál' néma csendét az élet' lármázó zsibaja váltja fel. A' haltak kiszedetnek fülkéikből, a' következő esztendőre uj ruhába öltöztetnek, 's hogy czifraságuknak semmi hija ne legyen, bokréták adatnak kezeikbe, 's jószagu vizzel locsoltatnak meg homlokaik. De valamint Francziaországban, nem engedtetik meg az asszonyoknak, hogy utolsó kötelességeiket tegyék rokonjaiknak} az anyák, nők 's nénék nem kívánhatnak jó napot a' hallottaknak , mert sem élve, sem halva nem eresztetnek a' kriptába. — A' mohácsi gyászütközet(Véi/eJ Megérkeztek végre a* hajók Budáról a' király' táborszereivel, néhány hordó lőporral, 's a' bécsi fegyvertárból néhány pattantyuval, gróf Thurzó Alexisnek kétszáz láncsása kísérvén. Augustus' 20-kán Batthyányi Ferencz, bán, Tahy János, Bánfy János és Pogány Zsigmond háromezer tót lovaggal, 's ezer gyalogsággal érkezlek a' táborba. Másnap jött a' zágrábi püspök Erdődy Simon, és öccse Péter hétszáz pánczélos lovaggal, Aczél István, az öreg Bornemisza János' kapitánya, háromszáz lovaggal és tizezer arannyal, utolsó ajándékával a' hü, öreg nevelőnek, mellyet királyi nevendékének szives áldásokkal külde; estve felé a' király' kamarása Szerecseny János kétezer lövésszel, kiket Dráva melletti jószágán fogadott vala zsoldba. Utolsók valának a' pécsi püspök Móré Filep , és testvérje László, fegyvernökeikkel. Most már a' király' tábora mintegy 13 ezer lovag, és 14 ezer gyalogból állott. Midőn a' szemléletnél Perényi Ferencz, a' nagyváradi elmés püspök, íöbb prae}átok 's mágnások közi a* király mellett lovagolna, mondá: „Szerdán tehát Tomory Pál fráter' vezérlése alatt 26 ezer magyar költözend az égbe, mint vallás' martirja; csak az kiváuatos. hogy cancellár Broderich, ki a' pápával és kardinalisokkal ismeretes, fenmaradjon, szentekké lételünk' kieszközlésére Rómában." Azalatt Szolimán Dárdán keresztül egészen a' halomlánczig nyomult előre számtalan seregeivel, 's a' völgybe telepedék le, néhány elöőrizetet állítván ki a' halmokra. Ezekkel mérkőzgete mindennap az alnép , >s töbnyire szerencsésen, míg a' főbb emberek az ütközef rendezéséről tanakodtak. A' király' álláspontjáról legtöbb vita támadt. Némellyek azt áliíták, néhány ezer válogatott emberrel távol álljon a' csatahelytől; mások azt veték, a' nemesség egyáltalában meg fogja kivánni jelenlétét az ütközetben. Az a' javallat is tétetett, hogy öltse magára valameliy mágnás, ki leginkább hasonlít hozzá, öltözetét, 's az alatt a' király maga vitessék biztos helyre titkon; de előre lehete látni, | hogy e' csalást nehéz lenne eltitkolni, 's a' nép egyszerre elvesztené bátorságát, a' nemesség pedig elkeseríttetnék. Yégre abban egyeztek meg, hogy a' király' őrizete a' leghűségesb vitéz férjfiakra bizassék az ütközet' viharában : e' végre Raskay Gáspár, Török Bálint és KáU nay János választattak ki. Az ütközet' rendére nézve azt nyilatkoztatá Gnojenszky legtanácsosabbnak, hogy szekerekkel vétessék körül a' tábor, 's mint valameliy várból inkább védőleg mint támadólag tartsák magokat, mert az ilyen mesterséges vár' bevételéhez nem igen értenek a' törökök. Elfogadtatott ez ajánlás, de már nem volt elég idö kivitelére. Szívemelő fénnyel 's egész pompájában i jött fel a' nagy következésekkel gazdag szer- • dának, augustus' 29-ének napja, széles mezejére az öreg Dunának, mintha utoljára akarna ragyogni a' magyar nemzetnek 5 az eget egy fellegecske sem komorítá. Ekkor a' sere- gek vidám indulattal és fellengző bátorsággal : nyomokodának ki a' választott csatatérre, fél- mértföldnyire Mohácstól, félre a' Dunától. A' \ győzedelem' reménye dobogtatott minden keblet, f] az sugárzott minden szemből. Senki sem sejté .-j a' szerencsétlenséget, csak maga a' király; mert ii midőn szakácsa, Gondos Ilyés, kimenetelekor k kérdé, a' táborban készítsen-e ebédet vagy a' 'a