Schmid Antal: Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére (Pozsony, 1834)

1834.] FILLÉRTÁR. Buda mellett) kezde tisztelni. Ekkor udvari titoknokká lön, 's l)ár még áldozó papnak fel sem volt szentelve, az ó-budai prépostság' birtokába tétetett. Nem sokára a' legfontosb diplomatiai követségekkel Velenczébe , Rómába, Varsóba , Parisba, Londonba, Bécsbe 's a' t. küldetett. Angliába utazta előtt (1535. esztendőben) végrendelkezésébe e' szavakat írá, mellyek characterének mindannyi vonási: „Ha meghalok — úgymond — nem akarok pompásan eltemettetni. Csak a' szegények' kórháza segítessék hagyandó vagyonomból; megelégszem, ha az Úrban halok-meg." Ezen utazási közt jöve korszakának leghiresb embereivel öszveköttetésbe 's barátságba , kik közül többekkel, bár mellyik keresztény valláshoz tartoztanak is (mert „hadd hallgassunk minden ágazatbeli kétség felett, 's folyamodjunk inkább a' végtelen Jósághoz, hogy szándékát ésszellemét öntse belénk,'s az ö megismeresere 's szeretetere hevítsen" igy irt egyikéhez) élte' fogytáig levelezésben állott, a' nélkül, hogy maga tisztjeinek díszéből , mellyeket a' catholica hyerarchiában viselt, valamit engedett volna. Midőn Zápolya János' halála után az időviszonyok' hatalma a' legmélyebb bélátású Nagyokat oda birta, hogy Ferdinánd erős és védő királyi pálczája alá hajoljanak, mély gondolkozású Veranczunk is egyike vala azok közül, kik a'hon'javát csak e' hódolatban ismérék. Ferdinánd e' rendkívüli férfinak egész nagyságát tudta méltánylani, ki már 1553-ban a' pécsi püspökségre emelé. Ez időtül kezde sajátkép a' király és hon iránt igazán nemzeti- 's világtörténetileg hatni, megérdemelvén, hogy a' hálás történetírás sokat foglalatoskodjék vele; mert diplomatiai befolyása akkor Magyarországra 's innen közvetve^ Európára nézve is számos történetet teremte. CFolytatása következik.} Vámpír. A' keresztény hit, 's ép ember-ész legjobb őreszköz a? vétkes babona ellen. Elmellözzük itt azt, hogy Vampir nevezet alatt (vesperfiliö vampir us} a' természethistoriában számosb tropicus - tartománybeli, kivált brazíliai nagy szárnyasegér — denevér — értetik, melly az embert 's állatot, ha álmokban lepi meg, vérszopásával veszélyesen szokta fenyegetni; mert ezen vámpírok legalább még eddig a' szineszetbe 's románliteraturába bé nem hozattak, sőt Európában is egészen isméretien teremtmények. Másként áll előadandó vámpírunkká! a' dolog. Ez a' képzelet' szüleménye, még pedig egyik legrémületesbike mind azoknak, mellyeket valaha szült. Származása megfoghatatlan lenne, ha az emberben a' csudálatos és természet feletti iránt különös vonszása gyakorta minden észt el nem gyengítene, és ezt nem kínszerítené, hogy a' legbutább esztelenségnek bókoljon. Meszse terjedve uralkodott, mint látszik, sőt sok helyen ma is uralkodik az a' vélemény, hogy a' halott bizonyos körülményekben nincsen meghalva, hanem még bizonyos élet van benne; de ezen élet más élőkre rémületes behatást mutat. Különböző vidékeken e' képzelet különbözőlegalakult, a' nélkül, hogy a' fődologban változást szenvedett volna. Keleten régidőtül fogva uralkodott azon vélemény, hogy a' halott kijöhet sirjábol, kínzani, sértegetni 's halálosan megharapni azokat, kiket éltében szeretett. Ha az így megsértettek meghalnak, állítá a' tévelygés, hasonló vámpírokká, vroucolacha-, vardoulacha goul-, broncolachavá lesznek; mert mind ezen különböző nevek feltaláltatok a' keleti vidékeken (maga a' vampir szó szerbusz eredetűnek mondatik). Tournefort utazási' leírásában több példát hoz-fel reá, magát tanúnak adván ki. Görögországban is, azon időben, mikor a' görög egyház a' diáktól különvált, uralkodott e' balhiedelem a' dőre csoportnál „mintha az egyházból kirekesztettek vámpírokká lettek volna." Görögországból átterjedt hazánkba, Lengyelországba, szóval egész nyugotra. Különösen 1732-ben egésK Európa fellármáztatott egy hazánkból kelt hírrel. Azt regélték t. i. hogy egy honunkbeli hajdút — Arnold Pált — megharapoít a' vampir; meghalt, 's néhány hét múlva mindenütt panasz hallatszott, hogy kísér, 's barátjait és rokonit sanyargatja. Már négy halt ki miatta. Kiásatott a' holttest, állítólag egészen épen találtatván, szivébe karó üttetett; erre nagyon sikoltott; feje elvágatott, és teste elégettetrén, hamva sirjára hintetett. Ugyan ez történt azoknak te-